Amerikában nincs macska, nincs macska :)

Hát, visszatértem.
Barátságos másfél órás vámellenőrzés és különféle színű papírok kitöltögetése után egy vigyorgós zsernyák üdvözölt az Egyesült Államokban. Én meg vigyorogtam vissza.
Olyan, mintha ki sem tettem volna innen a lábam. Amint kiértünk a reptérről (és bele a késő délutáni washingtoni forgalomba), egy hullámban jött vissza minden emlék, meg a hasznos tudnivalók nagy része is. Vigasztalan idő volt és kutya hideg (most is az van), viszont gyönyörűek az őszi fák és a folyópart, pláne, amikor a vörös meg sárga lombok takarásából kivillan a Kennedy Center meg a Lincoln Memorial.
Washington DC.
Ha egy szóban kéne jellemeznem a magyar nagykövetséget és annak személyzetét (akikkel edigg találkoztam), akkor azt kellene mondanom, hogy barátságos. Béla és Mónika (akik meghívóim, szállásadóim és támogatóim egyben, illetve kettőben) kitörő örömmel fogadtak, és tettek róla, hogy azonnal otthon érezzem magam. Mivel már kóvályogtam a jetlagtől meg az éhségtől, felpakoltak és elvittek, hogy autentikus amerikai vacsorával ünnepeljük meg érkezésemet a MeiWa étteremben :) Beszélgettünk, nagyokat nevettünk, és néha ki-kipislantottam az ablakon, hogy meggyőződjek róla, az odakinn valóban Washington DC, és valóban az USA. Tapsikolós jó kedvem volt. Még mindig az van.
Egyelőre ennyi a nagy hír - kialudtam a jetlaget, és épp készülök nyakamba venni a várost (szakadó eső nem akadály). Estére a svéd nagykövetségre vagyunk kivatalosak a diplomatáknak ésfellépőknek rendezett fogadásra.
Holnap reggel pedig az én fellépésem nyitja meg a fesztivált.
A reklám után ismét jelentkezünk ;)

(Aki nem tudja, miért nincs macska Amerikában, annak felhívom a figyelmét az Egérmese című klasszikus rajzfilmre ;)