Az amerikai történelem után az amerikai tudomány volt terítéken: elmentem a Smithsonian Természettudományi Múzeumba.
Először is, sokkal jobban tetszett, mint a másik. Nem csak azért, mert egy emeletnyi csillogó drágakő meg egy csomó dinoszaurusz-csontváz mindenkiből kihozza a gyereket, hanem azért is, mert szerintem jobban volt felépítve az egész. Nagyobbak és összefüggőbbek voltak a kiállítások, és sok volt az interaktív felület, ami tulajdonképpen tapizható képernyőt jelent, és meg is tapiztam mindet szorgalmasan. Lehetett saját meteor-becsapódást modellezni, meg virtuális vulkánkitörést, meg interjúkat nézi okos emberekkel, sőt, az ásványkiállításban megfogdoshatott az ember lánya egy hatalmas tömb ametisztet is. Nagyon tudam értékelni a "Please touch" feliratú táblákat :)
Volt egy időszakos kiállítás is a fizikai antropológiáról és a csonttani kutatásokról, amiket Bones és társai végeznek midnenféle temetők lakóin. Felfrissítettem kissé megkopott ismereteimet, készülvén a téli antro-vizsgára.
Amióta elvégeztem tavaly a Trinityn a muzeológia-kurzust, más szemmel nézek a kiállításokra; észrevesz az ember olyan apró trükköket és/vagy szervezési hibákat, amik egy látogató számára kedvessé vagy ellenszenvessé teszik a múzeumot. Persze sohasem lehet minden igényt kielégíteni, de itt azért elég jó volt az arány.
Aki látta az Éjszaka a múzeumban című alkotást, annak mondom, hogy ez az a múzeum. De nem is úgy néz ki. Bár a T-rex az megvan.
Összességében nézve nagyon vidám délutánt töltöttem a tudomány fellegvárában, és választ kaptam rengeteg komoly, alaposabb megfontolást igénylő kérdésre.
Na jó, valójában csak tetszettek a drágakövek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése