Egy interjú története

Miután széttáncoltuk a cipellőinket Glen Echo-ban, hajnali felkelés következett: Béla interjúra fuvarozott engem a svéd nagykövetségre. Még sötét volt, amikr elindultunk, úgyhogy megcsodálhattam Washington hajnal előtti fényeit és lényeit, és a zöld csíkot a folyóparton a víz felett.
A svéd követség (nem írtam én már arról a helyről?... miért nem?... ja, de írtam. Csak nem az épületről. Pedig nagyon csini hely, a folyóparton áll, és az IKEA tervezte, ami nem azt jelenti, hogy ha bevágod az ajtót, összecsukódik, hanem azt, hogy szellős meg modern meg főleg fából van, díszmedencével meg üveg falakkal). Öhm, mit is....? Ja, igen. Szóval a svéd követségen már zajlott az élet: Holly Morris, a Fox TV reggeli műsorvezetője stábostul garázdálkodott már a helyszínen, és a fesztivál egyes résztvevőit interjúvolta.
Ha olyan sorozat-junkie-k vagytok, mint én, és láttatok már filmet, ami a híradózás/tévézés kulisszatitkairól szól, akkor elmondom, hogy ez pont olyan volt. Holly, aki szőke, energikus és profi, egy nagy doboz reggeli kávéval mászkált fel és alá, és az asszisztensével karöltve próbálta a sokféle szaladgáló művészt valami szervezett egészbe foglalni. Eleve úgy kezdődtünk, mint egy rossz vicc: a francia bűvész, az osztrák operaénekes és a magyar mesemondó besétál a svéd követségre...
Béla, aki szintén nagyon érti a dolgát, előre begyakoroltatta velem, mit szeretnék mondani, mert egy ilyen műsorban csak pár mondatra van idő, és azoknak aztán erősnek kell lenniük. Főleg, mert élőben ment az egész, és közben ötmillió dolog vonta el az ember figyelmét: a háttérben éneklő és bábozó bolgár csapat, a körülöttünk álldogáló emberek, és persze a kamera. Amikor Holly társalogni kezdett a többiekkel, én jóhiszeműen azt hittem, még csak előzetes beszélgetés zajlik; mire leesett, hogy ez már az élő adás, én következtem, és a hölgyemény mosolygva tartotta az orrom alá a mikrofont. Minden hálám Béláé, hogy felkészített :)
A végeredményt ti magatok is láthatjátok, ezen a linken.
Mire észbe kaptam, már túl is voltunk az egészen, a szőke ciklon pörgött tovább, mi pedig elballagtunk a napfelkeltébe.