A titkos helyek 1 - Pacsi Ananaszénak

Vajon miért van az, hogy valahányszor rászánom magam a Fehér Ház megtekintésére, mindig elered az eső?
(Válaszokat az alábbi címre, satöbbi.)
Amikor feljöttem a metróból valami potyogott az égből, ami magáról se tudta eldönteni, ő most hó akar-e lenni vagy víz. Mindenesetre kitartóan permetezett az arcomba, míg megkerültem a Fehér Házat, vetettem rá néhány tiszteletteljes pillantást, majd érdekesebb dolgok felé vettem az irányt. Igy is térdig ázott a gatyám, mire megérkeztem a Smithsonianhez; feltett szándékom volt a rossz időre való tekintettel behúzódni az indián múzeum barátságos épületébe, de ahogyan ez a mesékben lenni szokott, nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan terveztem.
Hanem sokkal jobban.
Ahogy az arcomba húzott csuklyával baktattam a Mall túlsó vége felé, egyszerre csak a szemembe ötlött egy kicsike, kupolás épület, melynek oldalán a Museum of African Art felirat díszelgett. Mivel minden újdonságnak híve vagyok, bevettem egy éles balkanyart, és besétáltam az ajtón - ahogyan azt várni lehetett, alig egy-két ember lézengett odabenn. Békés fél órát töltöttem maszkok, arany ékszerek és fa szobrok társaságában, miközben a hangszórókból dobok és csengettyűk hangja hallatszott; sokáig álltam egy kicsike, mindenféle kütyükkel és jelképekkel teleaggatott bábu előtt, mely széles vigyorral tartott felém egy tükröt, és a kiírás szerint túlviági lelkek csapdába ejtésére szolgált.
Azután átsétáltam a másik kiállítóterembe, és kiült az arcomra a széles vigyor.
A kiállítás címe Artful Animlas volt, és az állatok szerepét mutatta be különböző afrikai kultúrákban - fajonként csoportosítva. Első lendületből sikerült a pókokba beleszaladnom; voltak ott pókmintás edények, kürtök, maszkok, sőt egy olyan fa szobor is, aminek pókselyemből voltak a szemei (!). A teremtőr gyanakodva követett engem (mint egyetlen látogatót) fel és alá, ahogyan egyik tárolótól kószáltam a másikig, elolvastam a kiírásokat (minden állathoz odaírták, mit jelképez), azután letelepedtem a gyereksarokba Anansze-meséket ovasni.

Azon töprengek, hogy minden trickster Amerikában köt ki. A elmúlt két hétben volt szerencsém Coyote-hoz (az indián múzeumban vonított a holdra), Naszreddinhez (ld. a tegnapi bejegyzést), és most Ananszéhoz is. És a lista még nem ért véget...