Ééés, elértem a mai napig. Dobpergés, dobpergés.
Ma a Repülési és Űrhajózási Múzeum (blah, de utálok fordítani) volt terítéken. Bár az indiánok tőszomszédságában van, gyökeresen más hangulatot áraszt; hatalmas, modern kinézetű hangár, telis-tele teljes vagy töredékes repülőgépekkel, űrszondákkal, rakétákkal és tulajdonképpen mindennel, ami repül. Egy-két tematikus kiállítástól eltekintve az egész egyetlen nagy tér, mely az első léggömböktől a csillagászatig lefed mindent, ami a repüléssel kapcsolatos. Nekem, mint modern technológia iránt kevésbé érdeklődő személynek, határozottan sok volt egyszerre ennyi repülő ketyere, ám ez cseppet sem lombozott le - remekül elfoglaltam magam olyan érdekes apróságokkal, mint megfogdosható kő a Holdról, mindenféle csillagászati szimulációk, meg az űrállomás lakrésze, amibe be lehetett menni. Maga a kiállított járművek és eszközök mennyisége elképesztő volt, nem beszélve a sok-sok audiovizuális elemről (hű, ezt se könnyű legépelni) és tudományos információról. Azt is meg kell hagyni, hogy legjobban ez a múzeum használta ki a kiállításon belüli filmvetítésből adódó lehetőségeket. Mivel nem értek a repülőgépekez és a csillagáaszthoz, ennél részletesebb beszámolót jelenleg nem tudok fogalmazni. Az biztos, hogy ha kisfiam lesz, egyszer elhozom ide.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése