2009. október 16., péntek

Princess Hide-and-Seek

Most értünk vissza az első fellépésről.
Nem nagyon tudom, mit mondjak róla, még nem sikerült összeszednem a gondolataimat.
Az biztos, hogy nagyon jól sikerült :) Csak ezt azért ennél frappánsabban illene megfogalmaznom...
Egy nagyon csinos és rendezett belvárosi middle school-ban voltunk; biztonsági szkennelés a bejáratban, meg ami kell. Tárt karokkal vártak minket, és a színes rajzokkal teleragasztott folyosókon keresztül betessékeltek egy osztályterembe. Mivel mindenféle egyéb programok meg a taknyos idő miatt kevés kölyök volt az osztályban, áthozták a többieket a szomszédból is, és így már egészen csinos, huszon-egynéhány fős kis közönség gyűlt össze, plusz a végletekig lelkes tanító nénik.
Volt időm kezdés előtt beszélgetni a kölykökkel; tíz-tizenkét évesek voltak, és nagyon fegyelmezettek. Megkeresték Magyarországot a térképen, és roppant büszkék voltak magukra; felíratták velem a nevem a táblára, aztán megpróbálták kiejteni. Mire eljutottunk a kezdésig, már feloldódott a hangulat.
Béla felkonferált, én meg belecsaptam a közepébe.
Bús királyfi még mindig elég erős kezdés, főleg a tízoros magyar nyelvű egyszervolttal az elején. Ki lehet ütni vele a kölyköket, főleg, amikor hagyom, hogy találgassanak, mit is mondtam éppen :) Túl is lőttem a sztorival a célon, mert utána láttam, hogy hátra-hátrapillantanak, áll-e valaki az ajtóban.
Másodjára aztán elengedtem a kapaszkodót, és elkezdődött a valódi mesélés.
A mindent látó királylány körül sokat forogtak a gondolataim az utóbbi időben, így aztán rá esett a választás, hogy elsőként avassam fel a korábban felsorolt friss, ropogós és betöretlen mesék közül. Gyönyörűen szerepelt. A gyerekek, miután rájöttek, hogy szabad beleszólni a történetbe, nagyon udvariasan (mancsok a magasba) elkezdek gondolkodni és ötletelni, és roppantul élvezték a dolgot :) Maga a királylány osztatlan sikert aratott, és néha meg-megszakítottuk a mesét, hogy eltöprengjünk olyan dolgokon, mint pl hogy messzebb lát-e a királylány, mint egy űrtávcső, és hogy milyen magas az ég. Én személy szerint remekül éreztem magam, és a sztori is megállta a helyét.
Haradjára visszatértem a kapaszkodóhoz (egy új mese elég egy alkalomra), és elmondtam a garabonciásokat, akik szokás szerint sikert arattak, főleg a fiúk körében. Az utolsó öt percben még maradt időnk a Tündértó titkára is.
A visszajelzések enyhén szólva is nagyon pozitívak voltak. A vélemények megoszlottak azzal kapcsolatban, melyik sztori volt a legjobb; Princess Hide-and-Seek (így lett elkeresztelve a minden látó lány) elvitte a pálmát, és érdekes módon a Tündértó is elég sokakat megfogott. Fotózkodtunk, beszélgettünk, kiosztottam néhány autogramot, azutén elköszöntünk az iskolától.
Hát, megkezdődött a Fesztivál :)

3 megjegyzés:

  1. De jó! Nagyon örülök a sikerednek. :) Olyan jó olvasni.

    VálaszTörlés
  2. :))) jihíííj. már most irígylem az amcsi gyerekeket.

    VálaszTörlés
  3. jajj és fingercross. mindenképpen.

    VálaszTörlés