Hamburgert és zombit, késsel-villával

Ebédidő volt, mire visszaértem Friendship Hights-ra - megragadtam hát az alkalmat, hogy beugorjak a Cheesecake Factory-be. Csak ilyen lazán. Kíváncsiságból.
(A bejegyzés most következő része határozottan szórakoztatóbb lesz azok számára, akik láttak már Big Bang Theory-t. Bocsi.)
Penni sajna szabadnapos volt, de egy hasonlóan széles vigyorú szőke csaj leültetett egy asztalhoz, és már hozta is a menüt. Maga az étterem nagyon szép volt belülről, volt bárpult, tévé, kicsi üveg lámpák, festett falak és oszlopok, meg minden, ami egy valódi resztauranthoz kell. Mivel éhes voltam, mint a farkas, 'double bbq bacon burger'-t rendeltem, és sajttortát - a pinvérnő bölcs előrelátással megkérdezte, akarom-e a tortarendelést későbbre halasztani, és az volt az én egyetlen nagy szerencsém, hogy akartam. A dbbb tényleg a hét hamburgere, viszont akkora is, hogy elég lenne egy hétre. Amikor kihozták, majdnem félrenyeltem az ásványvizet; kaptam hozzá két villát, két kést és egy kanalat is, és még így is alig tudtam megbirkózni a feladattal. Először is jött a nagy kérdés: hogyan fogyaszt el valaki éttermi körülmények között egy húsz centi magas hamburgert késsel-villával?... Úgy tettem, mint aki lezseren sült krumplit majszol, és közben megpróbáltam valami tervet kieszelni az ebéd elfogyasztására és méltóságom megőrzésére. Nem volt könnyű. Végül aztán félbevágtam az egész monstrumot, és szépen megettem kézzel, ahogyan a hamburgert illik. Isteni volt, kár lett volna veszni hagyni. A végére már úgy éreztem, egy morzsa se megy le a torkomon; amikor a pincérnő megkérdezte, jöhet-e a torta, udvariasan nemet mondtam. Nevettünk.

A Cheesecake Factory tőszomszédságában van egy Halloween-bolt, amit természetesen tüzetesebben is szemügyre kellett venni. Alászállva a mozgólépcsőn az embert azonnal körülvette a groteszk hangulat - elemes zombi araszolt nyöszörögve a padlón, levágott végtagok hevertek szerteszét, CDről sikolyok és hátborzongató hanghatások szóltak, töklámpások piskolgtak a sötét sarkokban, és többféle "gyepi zombi" is állt bedobozolva a kedves vásárlók igényeinek kielégíésére. (Ez utóbbi olyan állatfaj, mejnek csak feje, válla és két kézfeje van, és a földre helyezve úgy fest, mint aki épp kimászik a pázsit alól).
A bolt lenyűgöző kínálatot vonultatott fel; hangosan kuncogtam, miközben elsétáltam egyik végétől a másikig. Volt ott mindenféle művér, egy egész falnyi műsebhely üres szemgödörtől elvágott torokig, vámpírfogak minden elképzelhető méretben és formában; pókhálók, sírkövek, töklámpások, és kicsi kosarak cukorgyűjtéshez. Az özlet legnagyobb részét a jelmezek tették ki, téma szerint csoportosítva - egy sor tündér, egy sor boszorkány, egy sor indián, egy sor vadmotoros, egy sor nindzsa, egy sor ufó, és így tovább; a helység maradék 60%-át pedig női jelmezek borították, melyekre korra, foglalkozásra és fantáziavilágra való tekintet nélkül a miniszoknya, harisnyatartó és brutális magas sarkú csizma volt jellemző. Igy találhatott az ember például szexi Hófehérkét, szexi Hermionét, szexi Wednesday Adams-et (?!), szexi Robyn Hood-ot (sic!), szexi rendőrnőt, szexi vámpít, szexi vámpírvadászt, sőt, szexi Bo Peep-et is, akit a Peter & Max után határozottan vicces volt látni (ott ugyanis az ártatlan pásztorlányka burtális bérgyilkossá növi ki magát, és a nyelvét is felvágták rendesen). Voltak aztán olyak áruk is, amik az én Hellgán edződött személyemnél is levágták a horror-biztosítékot - elzöldült zombicsecsemők, karóra tűzött fejek, meg hasonlók. Azt hiszem, a Halloween maradéktalan kiélvezéséhez még mindig nem vagyok elég amerikai. De a shoppingolás az Alvilágban felejthetetlen élmény volt :)