Még a múlt héten láttam a metróban egy nagyon szép színes kiállítás-plakátot, de nem volt időm elolvasni, mire is vonatkozik pontosan. Hát, mit tesz a Trickster, amikor kiléptem az afrikai múzeum ajtaján, ugyanaz a plakát köszönt velem szembe.
Az ázsiai múzeumhoz tartozott.
Ahol szintén nem volt egy lélek se, én meg majdnem átestem a lépcsőkorláton az izgalomtól.
Először is, megint tricksterbe botlottam - a lépcsőház közepén egy fából faragott, monumentális lánc függött alá az alsóbb emeletekre, és minden láncszem egy kalligrafikus figura volt különféle ázsiai nyelveken (orosz kalligráfiát még nem is láttam soha:), és mind ugyanazt az egy szót tartalmazta: Majom. Szun Vu-kung a drága kacsintott egyet az oszlopok köztül. "Mentünk, de megjöttünk, egy majomban őrlünk..."
A színes plakát az új időszaki kiállításhoz tartozott, mely a Falnama nevezetű 16. századi török és iráni jóslat-kódexek első nyilvános bemutatója. Ezek a gyönyörűen írt és illusztrált könyvek asztrológiával, ómenekkel és egyéb varázslatos dolgokkal foglalkoznak, a Korán és egyéb hivatalos tanítások peremén egyensúlyozva.
Az élményről elég (lenne) annyit mondani, hogy kijöttem a kijáraton, majd kis gondolkodás után átsétáltam a bejárathoz, és megnéztem még egyszer.
A gyönyörű, egész oldalas, kézzel festett illusztrációk jól ismert és kevéssé ismert történeteket egyaránt lenyűgöző színekkel jelenítek meg. Ádám és Áva egy sárkányon és egy páván lovagolva elhagyják az Édenkertet. Salamon király és Sába királynője udvartartásuk közepén trónolnak egy mágikus tükrökkel teliaggatott emelvényen, mitikus állatok és dzsinnek társaságában. Kaftános Szűz Mária dédelget kaftános Kisjézust, arany lángokból álló koronában. A hét epheszoszi álmodó és a kutyájuk békésen szunyókál egymás hegyén-hátán egy barlangban. Mohamed próféta a Mennybe megy, emberarcú lovon és angyaloktól körítve. Imam Riza fekete alapon csillagmintást démont szúr keresztül, hogy megmentse a hosszú hajú Tengeri Embereket. Dara (Dareiosz) kileheli a lelkét Iskander bég (na, ki találja ki?;) karjai között, aki egyébként a féltestvére, mint azt mindenki tudja. Iskander parancsára színes pettyes démonok falat építenek a világ végén Góg és Magóg ellen. Hippokratész szenmurg madáron repdes. A félszemű Antikrisztus belovagol Damaszkuszba.
És mindenhol, mindenhol ott tobzódtak az angyalok - a lapok szélén, a hegyek és dombok mögött kandikálva, a próféták és szentek körül, az Édenkert ajtajában, mindenhol. És nem szőkék-és-fehérek voltak, ó nem (nem is morcosak és ballonkabátosak, de hát az egy másik mitológia...:). Színes kaftánokat viseltek (sárgát, pirosat, kéket), gyöngykoszorúkat és ékszereket, esetleg turbánt, de a legszebb az mégiscsak a szárnyuk volt. Minden angyal szárnya vékony volt és kecses, és legalább kétféle színű: halványkék pettyes, sárga tollakkal; sötétbordó pettyes, zöld tollakkal; sötétkék alapok fehér pettyes, narancs tollakkal; zöld alapon bordó pettyes, citromsárga tollakkal; világoskék-fehér, sötétkék tollakkal, és így tovább. A szemem is káprázott bele, és egy percig se bántam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése