Szorgalmas szombat

Szombat reggel a Strathmore-ban kezdtünk, ami egy nagyon csini művelődési központ egy régi birtokon Washington külvárosában (már amennyire itt bármit is kül- meg belvárosnak lehet nevezni). Egy hatalmas nagy, hiper-szuper-modern koncertteremből áll, meg egy kúriából - ez utóbbi volt fellépésem színhelye. Nagyon csinos belső tér, fa borítású (amikor az épület zárda volt, kápolnaként működött), zongora meg hangosítás meg minden. Húsz-harminc ember gyűlt össze, főleg gyerekek a szüleikkel. Nagyon kedves közönség voltak, és mivel ezúttal nem volt tömeg és színpad, a mikrofon sem akadályozta meg őket abban, hogy hozzátegyék a sztorihoz a saját kis véleményüket. Ennek örömére felavattam a Jégország királyát, és sikeres volt; lement a mindent látó királylány is, természetesen (azt hiszem, ő az idei évad sztárja), és Gyöngyvirág Palkó, aki egy kissé talán bonyolult volt a kölyköknek, ám a végén a katarzis (és a hétlábú paripa) kárpótolt mindenért. És mivel nyaggattak a végén, hogy hogyan is dolgozik egy mesemondó, meg hogy honnan jönnek a mesék, elmondtam nekik a mesét a három báburól, és erre mondják, hogy a megfelelő mesejó időben jó helyen :)

Innen aztán egyenest átrobogtunk a wahsingtoni kikötőbe, ahol a Gyerekmúzeum áll (vagyis állni fog, mert még csak egy bemutató tér van készen belőle, meg egy csinos üres placc amit mi parkolónak néztünk). Egy kicsi, paravánokkal elválasztott teremben gyerkek tucatjai tomboltak, életkorra való tekintet nélkül; főleg picik voltak, így aztán a magyar népi nemzeti büszkeséget sutba kellett dobni, hogy megfogjam a figyelmület. Visszatértem a jól bevált sztorikhoz, és nagyot taroltam velük :) Jó, azért itt is megvoltak a garabnciások, Jégország (a kissrácok nagyon kreatívak voltak ez utóbbival kapcsolatban - elragadta a fantáziájukat :) meg a hercegnő is, sőt, mivel két magyar család is tiszteletét tette (csak miattam autóztak fel idáig), műsor után meséltem egyet magyarul is, hadd örüljenek a pici kétnyelvű lurkók.

Folyt. köv.