AZ imidzs és az iskola

Megpróbáltam hozzátenni az "amerikan schoolgirl" imidzshez a dobozos kávét. Szétégettem a kezem az első három méteren (nem, nem folyt ki, csak átforrósitotta a poharat). Azt hiszem lemondok erről a luxusról.

Nagy hir: rájöttem, mi a csont a dologban. Számitottam rá, hogy előbb-utóbb kiderül; túl szép volt ez az egész, hogy igaz legyen. A diákokkal van a baj. A suli király, a tanárok rendesek (és meglepő módon dolgoznak is!), a felszereltség 22. századi, a rendszer tökéletes - csak a diákok selejtesek. Ha nem lennének a campuson, mennyivel szebb világ lenne itt... összetehetnék kezük-lábuk, hogy ilyen különleges órákat tartanak nekik ilyen klassz tanárok, ehelyett nyavajognak, és se nem olvasnak, se nem készülnek, se nem irnak házit, és mivel első házi feladatunk csoportos munka volt, most itt állok házi nélkül és még csak nem is az én hibám. Kezdem értékelni a Paris Geller - féle rémuralmat.