A hemzsegő mókusokról már esett szó, ők továbbra is gontalanul hemzsegnek. Általában kora reggel aktivak, és tömegesen fordulnak elő az ebédlő környékén; először nem értettük a dolgot, azután láttunk egyet kissé botladozva elrohanni, egy saját testméretével megegyező nagyságú parizert vonszolva maga után. Meg kell néznem az interneten, pontosan mit is eszik egy mókus. Mindenesetre ébredezik bennünk a gyanú, hogy az ablakunkon tulajdonképpen mókusháló van, nem szúnyogháló. Sohasem lehet tudni.
Amin viszont nagyon is meglepődtünk, az volt, hogy három felsőéves srác kiabálni meg mutogatni kezdett amikor Katával épp a campustúránkat jártuk. Nem, nem a srácok tartoznak az állatvilághoz, ennyire gonosz nem vagyok - bár amerikai focisták voltak, az igaz... szóval megnéztük, mire mutogatnak, és egy hatalmas ragadozó madarat láttunk, aki a fejünk felett üldögélt a tetőn. Kissé tépett volt, és sztoikus nyugalommal tűrte a kiabálást meg a fotózást, legalább 15 percig nem repült el. Utána se, de végül otthagytuk. Kilétét illetően nem tudtunk dűlőre jutni; első tippem a webcamerás toronysólyom volt, a srácok hawkot mondtak, ami emlékeim szerint a héja. Tény viszont, hogy végre fény derült a campuson hallható folyamatos vijjogás forrására: azt hiszem, nem a mókusok állnak a helyi tápláléklénc csúcsán...
Úgy tudok örülni minden állatnak, mint egy kisgyerek. Ragadozómadarat ilyen közelről eddig még csak állatkertben láttam. Fura egy hely ez a Connecticut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése