Biobuli

Az első kiadós tombolás idekinn: megszervezték péntek estére a Welcome (back) partit, ami a felsősöknek tájékozódási pontként, az elsősöknek beavatásként szolgált. Mármint midnen olyan elsősnek, aki 21 éves korában lesz felnőtt, és kikerülve a szülei szárnyai alól rögtön a diákfelügyelők szárnyai alatt találja magát, akik 11 doboz sürt diktálnak belé még a buli kezdete előtt. Alkoholról egyébként szó sem esett, már mindenkinek részegen kellett érkeznie, ha jót akart mulatni; tucatjával álltak mindenhol a biztonsági őrök, ami engem példul megnyugtatott. A szálláson a legtöbb szobából már délután szállongott az édeskés füst...
Szóval felvertek egy nagy sátrat a campuson, és megrakták minde jóval: volt legalább tizféle zöldség, valamint limonádé és csapolt viz. Nem vicc. Ne tessék röhögni, itt legalább adnak az egészséges étkezésre.
A bulinak további előnye volt, hogy ingyen osztogatták azokat a helyes, világitó kis pálcikákat ("nem akarsz nekem halálpálcát eladni... mész és elgondolkodsz az életeden...") amiket a nyakunk köré tekerhettünk. Én hajpántnak használtam őket, és Kata szerint olyan 21. századi Miasszonyunk-formám lett tőle, neonkék glóriával.
Hamar kiderült, kik is a partiarcok a placcon (antropológiai elemzésre később vállalkozom, mert még úgy jártam volna, mint Dr. Csont, és valaki betöri az arcom...). A legjobb fejnek természetesen a többi international diák bizonyult, akik mindenféle külömbözőségre való tekintet nélkül nagyon jól mulattak együtt. Az alkoholt legkevésbé Ázsia birta, aki néha kapaszkodó után nézett a tömegben; Afrika nyakra-főre ölelgetett mindenkit, aki csak a közelébe jött; Dél-Amerikának kedves mosolya és fura robotszerű mozgása volt; Amerikának akkorák voltak a pupillái, mint két csészealj; Szlovákia tündéri volt, mint egy becsiccsentett Hamupipőke. A dalszövegeket legalább mindenki tudta.
Meglepően jól sikerült a parti, eltekintve a vége felé kialakult hering-effektustól; amikor elsőként érkeztünk a brokkolis sátorhoz, nem gondoltuk volna, hogy igy alakul...