Democracy Rocks!

Nah, ma volt az első népgyűlés mindannyiunk imádott Athénjában. Azt kell mondanom, hogy a vártnál is jobban sikerült.
Először is, minden gond nélkül fel lett áldozva a malac (mely ezúttal papiralapú volt, és meggyőző sivitással szakadt ketté), és a jelek kedvezőnek bizonyultak a gyűlés megkezdéséhez. Az első megtárgyalandó törvény a Reconciliation Agreement volt, vagyis hogy irtsuk-e ki a harminc zsarnok támogatóit a városból vagy feledjük el végre a sérelmeket. Játékmesterünk szerint a Reacting sokéves pályafutása során egyszer sem volt példa rá, hogy az Agreement megbukott volna (ez valószinűleg azért van igy, mert 1-3 arányban a támogató pártoké a többség...). Most sem tette, bár a radikális demokraták dicső ám apró csapata foggal-körömmel küzdött ellene. A legjobbat Thraybulus alakitotta, aki felkötött karral és bekötött fejjel ment fel a pódiumra beszédet tartani, igy emlékeztetve minket a zsarnokoktól elszenvedett sérelmeinkre. A szókratisták, néhány logikai bukfencet leszámitva ("az vesse rájuk az első követ aki közületek bűntelen" - laza négy évszázad ide vagy oda...) szintén erősek voltak, főleg, mert az ő jelöltjük volt az egyetlen, aki fejből szónokolt (az első beszédet még lehet felolvasni). A srác egyébként a bamba sportoló diszpéldánya, de amint felvette a tógát, vérbeli athéni polgár lett belőle, én meg csak pislogtam. Lukianosznak akkor kezdtek volna könnyek gyűlni a szemébe, amikor előrukkolt a hasonlattal - "az ember a sebet bekötözi és gyógyitja, nem támadja meg", mire Thrasybulus közbeszólt, hogy "de néha le kell vágni a kezet, hogy életben maradjon a páciens" mire azonnal jött a felelet kedvenc sportolónktól "de egy fél kezű ember nem tud többé küzdeni a spártaiak ellen", és mindezt helyben rögtönözték. Azt hittem, menten lehidalok. Mivel számomra az Agreement teljesen közömbös téma, tiszteletből a demokraták mellett szavaztam.
A második javaslat elég erős érzelmeket váltott ki mindkét oldalon. A gyűlés elnöke javasolta, hogy a köztisztviselők felét sorsolással, felét pedig szavazással válasszák meg, igy próbálván kompromisszumot kötni a pártok között. Ez persze, mint a középutak általában, senkinek sem tetszett. Az arisztokraták azzal érveltek, hogy ugyan mit tud egy cipész az állam vezetéséről, ami nekem nagyon az elevenembe vágott (mert a karakterem cipész, legalábbis az, akinek tetteti magát). Beszóltam nekik, hogy én magam, szegény öreg, nem harcoltam ugyan a háborúban, de a pajzsok és szijak nélkül amiket csináltam, ők már rég halottak lennének. A srác készült visszavágni, de az elnök leintette, hogy mutasson több tiszteletet az öregek iránt. A következő körben az archonokat szidta - természetesen archon is vagyok... szóval elég erős érvek hangzottak el mindkét oldalon, és amikor az indulat a tetőfokára hágott, véget ért az óra, úgyhogy folytatása következik...
Azt hiszem, nagyon fogom szeretni ezt a játékot...
(És úgy tűnik, a többiek is kezdenek ráérezni az izére!:) iiiiiiizére...