Elég szürreális jelenet volt, hogy éjjel tizenegykor elindultunk a könyvtárba nyomtatni... (az ember itt a sok házi miatt átáll az éjszakai üzmemódra). És a hatás csak fokozódott, amikor a kellemes, tücsökciripeléssel és virtuális mosómedvékkel kisért séta után megérkeztük a könyvtár épületéhez, melynek minden ablakán dőlt a fény, és emberek mozogtak odabenn.
Éjjel tizenegykor az egyetem könyvtárában csendesen pezseg az élet. Emberek dolgoznak a számitógépeken; csirliderek terpeszkednek a kanapékon és a földön, békésen cseverészve a szétteregetett jegyzetek felett; mások a tanulóasztalok egyikén teritenek meg rögtönzött vacsorához, és teát kortyolgatnak olvasás közben, vagy félrevonulnak párosával egy árnyékosabb sarokba, és... nem tanulnak. Dolgozik a nyomtató, a fénymásoló (utóbbi néha furcsa hangon csiripel, és összefüggéstelen számokat ir ki - helyi Nocker nyilván már alszik), diákok sétálnak a polcok között, és ha olyan helyre tévedek, ahol történetesen nincs senki, összeszorul a gyomrom, mert minden villany ég, és azt az érzést kelti, hogy maga az épület is nyitott szemmel figyel...
Álmosságnak mindenesetre nyoma sincs. A könyvtár hajnali egyig nyitva tart.
(A mosómedvék most épp virtuálisak, de egyébként léteznek; a srácok nemrég találkoztak velük, amikor bolyhos barátaink felderitették maguknak a campust. Szép nagyok voltak, állitólag. A mókusok után én már mindent elhiszek. Reméljük, a medvék nem Halloweenkor érnek ide...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tedd ki a zoknid az ablakba... ha kimossa, mosómedve volt. Ha nem, akkor még mindig reménykedhetsz Zorróban... :)
VálaszTörlés