Buta athéniak

A népgyűlés mai témája a közoktatás volt, amit végül leszavaztunk... tak. Leszavaztak.
Nem terveztem, hogy beleszólok a vitába, de amikor azt kellett látnom, hogy mindenki a közoktatás ellen érvelt, kivéve a szókratistákat, ráadásul olyan alapon, ami történelmileg nem volt korrekt, szépen felálltam, felsétáltam a pódiumra, és rögtönöztem a diszes társaságnak egy tiz perces beszédet arról, miért kéne minden athéni gyereknek iskolába járni (remélem, sok pontot kapok érte; természetesen kihangsúlyoztam, hogy a "minden gyerek"-be a lányok is beleértendők). Az első nyilvános beszédem a népgyűlés előtt. Szép nagy tapsot kaptam.
A lényeg az volt, hogy a gyerekeknek/családoknak ne kelljen fizetni az oktatásért, ami igy viszont az államnak kerül pénzbe; ezen aztán jól összevesztek, és nekem kellett közbeszólni, hogy itt elenyésző mennyiségű pénzről van szó, tekintve, hogy az oktatás a szabadban folyik, rabszolgák tanitanak, és még csak könyvekre sincs szükség... mégis, miről beszélünk? Utólag mindenki gratulált a beszédhez, de persze senki nem szavazott mellettünk, szóval az athéni gyerekek buták maradnak.
Azt hiszem, a szabálykönyv sokat ront a játékon: ha nem tudná mindneki pontosan, melyik döntésért hány plusz vagy minusz pont jár, akár meg is lehetne győzni a diszes társaságot... akármiről.