Mivel a rögtönzött international csapat elég szórakoztatónak és intelligensnek bizonyult, velük maradtam; 4-1 arányban megszavaztuk az akváriumot a természettudományi múzeum ellenében, és megtéve egy gigantikus hurkot egy metró és egy busz igénybevételével, végül meg is érkeztünk a szomszéd utcából nyiló kikötőbe (ami nekem nem kis örömet okozott. A kikötő. Nem a hurok.)
Két választásunk volt: az akvárium plusz a hozzá tartozó mozi, vagy a bálnales a kikötőben; mivel az utóbbi horribilis összegbe került, maradtuk az előbbinél, és megegyeztünk, hogy a másikra még visszatérünk a közeljöbőben. Mialatt sorban álltunk, lefolytattunk egy kisebb vitát a medúzák és a bálnák közti különbségekről (mely külömbséget főleg abban véltük megtalálni, hogy jóval több medúzát lehet egy bálnába beletuszkolni, mint forditva). Azután megvettük a jegyünket, kaptunk egy pecsétet a kezünkre, és belevetettük magunkat az akváriumlátogatás bűnös élvezetébe, mely főleg üvegen kocogtatásból, gyerekek arrébb könyökléséből, elszórt vakuzásból és hangos "húúúú! Haaaaa! Jééééé!" megnyilvánulásokból állt. A pingvinteremről rögtön a Táncoló talpak jutott eszembe, és nem is tudtam szabadulni a képtől; igaz, egyik pingvin se moccant, kissé rezignáltan tűrték a gyerekek visitozását, miközben az egyik sarokban békaruhás emberek etettek kicsi, kövér Luklászokat (Luklászok láthatóan nem akartak enni).
Találkoztunk szemtől szemben a medúzákkal is (hatalmas "Igen! Élek!" felirat diszelgett a tartályok mellett), és újra meg újra ámulatba estünk a modern kiállitástechnika vivmányait látva (kedvenceink az elektromos angolna voltmérője, az üvegfalú orvosi rendelő és a ráksimogató voltak).
Az ajándékboltban mindenféle méretű és szinű plüss cápákat lehetett venni nehezebben kezelhető gyermekek részére; egy totyis épp meglógni készült egy teknőssel, ami négyszer akkora volt, mint ő (együtt tudtunk érezni vele; a középső akváriumban, ami tulajdonképpen egy csigalépcsővel körbevett gigantikus cső volt, legalább két akkora élő teknős úszkált, mint mi magunk, valamint egy sárkány méretű muréna, négy cápa és két nagyon kövér búvár).
Miután megfelelő mértékben lelkesedtünk minden úszó, lebegő és pancsoló dologért, elhagytuk az akváriumot, és sétáltunk a kikötőben, várva, hogy a belépőhöz tartozó mozifilm vetitése megkezdődjék. A vizben egy szál tea se volt, voltak viszont hatalmas vitorlások, melyek látványa olyan sikolyokat csalt ki belőlem, amilyet férfinak még nem sikerült (:P)
A kikötőt egyébként érthetetlen okokból elárasztották a verebek; szórakoztató perceket töltöttünk az etetésükkel, melyhez a közeli hotdogárus lány is hozzájárult egy ingyen kenyérrel.
A film dinoszauruszokról szólt; a popcornon és a jó társaságon kivül az volt benne a pláne, hogy 3Dben vetitették, kaptunk hozzá kis mókás szemüveget, és a dinók kijöttek a képernyőből, hogy leharapják a fejünket. Igaz, a tudóst többet mutatták, mint a dinókat. Viszont a filmzene megütötte a Gyűrűk Ura mércéjét.
2007. szeptember 16., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése