Még több kaja

Megnyilt a nagy ebédlő. Úgy értem, az a nagy, ami nagyobb, mint az eddigi nagy, ami szintén nem volt kicsi.
Ma az a sokkoló tény fogadott minket, hogy sutba dobhatjuk az eddig megtanult rendszert, és kezdhetjük elölől az egészet... amikor beléptünk a pasztellszinekre festett, tarka lámpákkal megvilágitott helységbe, percekig csak álltunk és nem tártünk magunkhoz.
A régi teremben az volt a jó, hogy az ember csak elindult a fal mentén, és szép lassan körbeért, miközben szemügyre vette a kinálatot. Hát ennek lőttek. Az új ebédlő leginkább egy számitógépes dungeon-játék magas szintű pályáihoz hasonlit: asztalok, putok, kiugrók, beugrók, polcok szabdalják keresztül-kasul, ember legyen a talpán, aki bármit megtalál. Teljesen elveszve kóvályogtam egy darabig, próbáltam beazonositani az ismerős objektuomat, úgy mint pizza, szendvicspult, vegetáriánus kaják, saláták és köretek, italok stb. de kevés ereménnyel. Leginkább olyan az egész, mint egy hatalmasra növelt McDonald's, és kedvenc kisebbségi szolgáinkat is mind bezárták a műanyag pultok mögé... (szerencsére a hajcsárt is, akit mindenki utál). Szerencsére beleszaladtam (szó szerint) az egyik anime freakbe, aki készségesen elkalauzolt az evőeszközökig; magamhoz ragadva a tényárt mint biztos pontot a káoszban, valahogy sikerült ebédhez jutnom. Ülőhelyet találni már nehezebb feladatnak bizonyult; nem mintha ne lett volna választék, sőt, úgy tűnik a kantint a Csillagok Háborúja példáját követve a lehető legtöbb eltérő létforma szükségletei szerint rendezték be, magas bárszékektől a kicsi puffokig. Végül találtunk egy félreeső kanapét, ami csodával határos módon szabad volt; a nagy erőfeszités meg a káosz azonban nem keveset vett le az ebéd élvezhetőségéből...
Kiváncsi vagyok, milyen lesz a vacsora.