Visszatértünk a suliba, és máris feldobták a magas labdát: a múlt előtti péntek óta eltelt 16 évben meghalt 2 pápa, és ma választanunk kellett egy újat - ezúttal magunk közül.
(Igen, a Galileo játékról van szó)
A Kalandmester minden játékost, aki biboros karakter(ekk)el rendelkezik, levitt a könyvtárszobába; azután közölte, hogy "ebéd egykor, vacsora hatkor", és ránk zárta az ajtót.
No kidding.
20 biboros csücsült a könyvtárban egymást méregetve; 2/3 többség kell egy legális pápához, nem számitva a saját szavazatát, ami azt jelenti, hogy 14 cetlin kell ugyananannak a névnek szerepelnie. 2 jelölt volt: egy tőlünk (aka konzervativ oldal aka Inkvizició), egy pedig a mérsékeltektől, szóval esélytelen volt, hogy bármelyikünk nyerjen...
Az első három szavazás megbukott; addigra már mindenki ideges volt és frusztrált és egymás torkát marta (én nagyon élveztem, egészen korhűnek hatott). A dolgot tovább bonyolitotta, hogy a csapat egyik fele szivesen kihagyta volna a délelőtti óráit a pápaválasztás javára, ezért aztán összevissza hintáztatták a szavazást, hogy elhúzódjon.
Végül nekünk kellett feladni; mivel nem akartunk egyből visszalépni a másik jelölt javára, azt tettük, amit vlsz. nagyon sok valódi konklávé is a történelemben: ráböktünk egy semleges biborosra aki egész idő alatt meg se szólalt, és közöltük, hogy őt akarjuk kompromisszumnak. Ebben aztán mindenki megnyugodott. Tommy még pislogott egy darabig, azután megvont a vállát - egyik pillanatról a másikra pápa lett belőle. Tanárúr szabadon engedett minket - és még az óráinkat se késtük le. Sajnos.
Mindenki üdvözölje a világ első amerikai focista pápáját...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése