Ma voltam próbálni a templomban, ahol hétvégén két fellépésem is lesz (összesen egyébként négyszer mesélek: egy pénteken, egy szombaton, és kettő vasárnap - és ezek mind "rendes" fellépések, nem mesemondókból álló közönség előtt... felköthetem a gatyámat:)
Az Asylum Hill Congregational Church névre hallgató kedves vörös téglás épületet 1865-ben emelték (igen, itt minden Mark Twain-ről szól...), és elég nagy. Nagyon nagy. Mert hogy tartozik hozzá egy komplett művelődési ház, vasárnapi iskola, több emelet, kórusterem, tantermek, meg vagy három külön szentély. És egy mesemondó szoba. És egy szinházterem, úgy mellesleg. Amikor bevonultunk (Kathleen és Jane is jöttek próbálni), először a saját fotóm kacsintott szembe - egy plakáton szerepelt, ami a vasárnapi rendezvényt reklámozta. Hűha. Sebaj, még van három napom felkészülni! :)
Bevettük magunkat a vasárnapi iskola szines üvegablakos termébe, és próbáltunk - lemértük az időt, az akusztikát, meg úgy általánosságban próbáltunk úgy tenni, mint aki tudja, mit csinál... (jókat nevettünk közben). Mikrofonra viszont szükség lesz, mert kb. 90 gyerek fog hallgatni minket...
Alig várom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése