Ma betévedtem a könyvtárba (érdekes módon sokkal kevesebb időt töltök könyvtárazással, mint otthon... talán az online adatbázisok miatt...), és sokkoló élményben volt részem: megtaláltam a Folklore szekciót. Ha vulgáris kifejezések nélkül akarom érzékeltetni a dolgot, azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon nagy.
Igazából nem a mérete a megdöbbentő (ahhoz már lassan kezdek hozzászokni, itt minden larger than life), hanem a tartalma. Mint a kisgyerek a cukorkásboltban, leesett állal álltam a polcok előtt, és végighúztam az ujjaimat a könyvek gerincén; a legtöbbjük nagyon régi kiadás, elég kopott, arany- meg ezüstbetűs, régikönyv-szagú, és a legcsodálatosabb cimeket viselik amiket csak elképzelhet az ember. Wise Women of the Dreamtime, Southern Storytellers, Tales From the Cloud Walking Country, Griots and Griottes (ők afrikai mesemondók), Treasury of British Folklore, Sons of the Sixth Sun... minden új cimnél halkan "hűűűű" meg "haaaa" hangokat adtam ki, és amikor felmértem a gyűjtemény terjedelmét, egy "%!@+&%" hang is elhagyta a számat. Ha kilenc életem lenne se jutnék a végére, ez a szomorú tény, állapitottam meg egy sóhajjal, arréb léptem, és sikerült beleütköznöm a "Vámpirok, vérfarkasok és egyéb hiedelemlények" polcba. Na ott aztán a lábaim végképp felmondták a szolgálatot. Olyan volt az egész, mint a Harry Potter - kastély Legendás Lények tankönyvtára.
Veszek félévi hideg élelmet, letáborozom a polcok a között, és elő sem jövök tavaszig. Ez a nagy terv.
(Sajnos még az egy életemhez mérten is kevés időm van, ha év végéig át akarom rágni magam rajta...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése