Modernségek

(Contains major modern art bashing. Don't like, don't read)
(Nyomokban sértő megjegyzéseket tartalmazhat a modern művészettel kapcsolatban. Aki érzékeny rá, ne olvassa)
(Ez is mennyivel jobban hangzik angolul)

Rachna, a tánctanárunk parancsba adta, hogy menjünk el a ma esti gálára, és élményeinket irásos formában nyújtsuk be félév végén osztályozásra. Elmentünk.
A Trinity "szokásos őszi táncgálája" az egyetem és az ország általános multikulti szellemében zajlott, ami ez esetben annyit tesz, hogy a modern művészet áthág minden határt és kultúrát...
Volt néhány elvont, balett-szerű előadás, amit az ember szivesen elnézeget egy jó darabig, mert szoknyák suhognak, derekak hajladoznak meg emberek ugrálnak szépen és magasra. Néha lustán elméláztunk rajta, hogyan képes a nő azt a lábát oda rakni, de hát ettől táncos a táncos.
Az idei diákprodukció nagyon klassz volt - lányok táncoltak szines csikos harisnyában őszi levelek között remek zenére, az egésznek jópofa hangulata volt, és látványos dolgokat csináltak (vlsz. nem egészen kezdők).
Rachna kathak-előadását valami barbár félbevágta, sirt is miatta szegény. Pedig ameddig eltáncolta, addig fenomenális volt... főleg, mert néhány mozdulatot már éreztünk előre:)
Az est fénypontja egy Koreából érkezett, nagyon-nagyon megvilágosult művész volt, akinek a meditáció a szakterülete. Az előadás alapvetően két részre oszlott, alább közlöm a bővitett forgatókönyvet:
1. fekete kiskosztümbe passzirozott terjedelmes nő egyre magasabb hangot ad ki (10 perc)
2. fehér ruhás művész egy gyékényszőnyeget lógat a kezében, majd leejti, kissé előregörnyed, és tesz egy lépést (25 perc)
Művészet ide, rejtett mondanivaló oda, az én ingerküszöböm is véges...