A Sötét Oldal

(Nap zenéje: Linkin Park - In The End)
Mivel semmiképpen nem szeretném, hogy kedves olvasóim hamis illúziókba ringassák magukat, és eddigi bejegyzéseimet olvasva úgy gondolják, én itt az örök napsütés birodalmában élek, ahol nem történik soha semmi rossz, úgy gondoltam, e szép őszi péntek délután összegyűjtöm mindazon rossz dolgokat, melyek körülvesznek engem ebben a csúnya gonosz való világban. Mert ugye azért a Trinitys diákok élete nem csak játék és mese, és ha eddig olybá tűnt volna, hogy minden szép és jó, akkor ideje visszaszállnom a földre, és kipréselni magamból némi realizmust a nagy lelkesedés közepette. Igérem,megteszek minden tőlem telhetőt, hogy semmit ne hagyjak ki, és lehetőleg a legapróbb kényelmetlenség is helyet kapjon a felsorolásban.
Ime tehát a Lista, egy bogács-csokor a kételkedőknek, 13 pont, csak hogy stilszerű legyen:

1. Heti minimum két e-mail a Campus Safety-től, hogy diákokat raboltak ki a környéken, mindenféle simaszkos emberek akik késsel fenyegetőztek. A diákok egyedül voltak, sötétedés után, kivül a campuson.

2. Az international diákok egyikeként még mindig a kasztrendszer legalján vagyok, igy arra kényszerülök, hogy mindenféle freakekkel meg csodabogarakkal töltsem az időmet, mint például a többi international, az anime club és a komédiások, és legnagyobb bánatomra és őszinte elkeseredésemre a csirliderek változatlanul nem állnak szóba velem. Csalódottságomat azzal leplezem (mint pl. ma is), hogy élénk beszélgetésbe merülök a srácokkal az ebédlő egy félreeső asztalánál, és háromnegyed órán keresztül gurulok a nevetéstől, ami nyilván csak az elfojtott érzelmek tünete.

3. Hajnali fél háromkor megszólal a tűzjelző, és az udvaron kell fagyoskodnunk, amig a tűzoltók meg nem győződnek róla, hogy senki nincs veszélyben.

4. Annyi házink van mint a devla, és látástól mikulásig olvasni kell, ha az ember nem akar lemaradni. És fel kell készülni minden olyan unalmas vacakra, mint pl. antropológia vita, vagy a Galileo-per.

5. Teljes öt percet kell gyalogolni a kolesz és az ebédlő között.

6. Már hajnali egykor bezár a könyvtár, ami nagyban korlátozza a tanulási lehetőségeinket.

7. Senki nem tudja rendesen kimondani a nevem, azok pedig, akik keserves erőfeszitések árán megtanulják, lépten nyomon utánam orditanak, valahányszor találkozunk, "Ssssenge, Ssssenge, Ssssenge" mint valami lápi madár.

8. Még mindig tizenkilenc fok van a koleszszobában, és a radiátor nyilván csak zenei aláfestés céljából zúg.

9. Az egyetem pocsék környéken van, és a kis csillogó szemű latino gyerekek el vannak nyomva az iskolákban. A Nutmegesek pedig még mindig azt próbálják lenyomozni, sorozatgyilkos vagyok-e, úgyhogy az én kis latinóm még várat magára (további részletek Kata blogján).

10. Nincs rendes csokoládé.

11. Minden szombat este legalább negyed órát kiabálnak emberek az ablakunk alatt. Van, hogy húsz percet is.

12. Senki nem szól, ha rosszul ejtek ki valamit - túlságosan el vannak foglalva annak csodálatával, hogy beszélem a nyelvüket. Ja, és minden angolul van.

13. Jövő tavasszal haza kell utaznom.