Bob az a fajta derűs öregúr, aki mindenkit azonnal levesz a lábáról - legyen szó pincérnőről, amish asszonyról a piacon, vagy jegyeladónőnél a pályaudvaron. Egyszerűen a vérében van. Az ember könnyen nevet, amikor vele beszélget. És persze a vérében van a mesemondás is; mindenről történetek jutnak az eszébe, és el is mondja őket, úgyhogy mire észbe kapsz, már túl vagy egy kötetnyi mesén, és még el sem értél a lényegig... "Nekem elhiheted, mesemondó vagyok, és a mesemondók mindig az igazat mondják. Nem mindig a tényeket, de mindig az igazságot..."
Mary, a felesége szintén mesemondó; meseterápiával és gyógyitással foglalkozik. Határozott és talpraesett, és szigorúan csak családi körben bolondozik. Jó párost alkotnak a férjével; azon kivül, hogy együtt mesélnek, versenytáncosok is voltak valaha, többek között. Plusz Mary az egyetlen aki képes parancsolni az öreg tricksternek. Általában. A "fogd be végre a szád" még nem mindig működik...
Susan, a lányuk, gyógypedagógus, mozgássérültekkel foglalkozik. Negyven körül van, és idén nyáron örökbe fogadott egy vietnami kisbabát, Kimet, aki most a család szeme fénye, központja és tengelye. Tündéri pici baba, fekete mandulaszemekkel és 6 foggal. Susan talpraesett, nagyhangú, vidám nőszemély, és imádja a kislányát.
Peter, a fiuk, tipikus aggelgény, a morgós, sörösdobozzal üldögélő fajtából - épp a sokadik diplomadogáját irja, igy egész nap más dolga sincs, mint Kimet kényeztetni, tutujgatni, és teljes mértékben elrontani a nagymama nevelésre tett kisérleteit. Egyébként jó humorú és kedves fickó.
Hát, ez a család. Közvetlenek voltak, kedvesek, beszédesek; nem zavartatták magukat különösebben egy vendég miatt, ment minden a maga útján, leginkább úgy bántak velem, mint egy harmadik tesóval. Kicsit különcök, kicsit furák - éppen csak annyira, hogy az ember három nap alatt végleg megszeresse őket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése