RPG és mise gumimacikkal

Azt kell mondanom, az eddigi egyik legjobb estémet töltöttem ma a Trinityn. Együtt vacsoráztunk a szokásos kis csapattal (Michael, Rachel, Xavier és én); közben jót beszélgettünk, és miután Xavier vagy fél órán át hajtogatta, hogy neki most már aztán igazán mennie kell tanulni, csapatostul átvonultunk az Akasztófadombra, megtartani a régóta tervezett szerepjáték partit.
A Changeling intro mindig nagy móka, de ez a csapat különösen ott volt a szeren. Lelkesen és gyorsan mindannyian kreáltak maguknak egy karaktert, és már benne is voltunk a játékban; két perccel később, mig levegő után kapkodtam a nevetéstől, Michael karaktere már macskává volt változtatva, és Rachel próbálta lefejteni Xavier arcáról; újabb két perccel később lefordultam kanapéról, majd összekapartam magam, és szorgosan jegyzetelni kezdtem a elszólásokat a jövő nemzedékek számára... nagy móka volt ezzel a csapattal játszani (Changelingben jártas személyek kedvéért: Michael macska-Pooka, Rachel Satyr, Xavier Eshu, szivecske ide - a legszebb az volt, hogy már mielőtt tudták volna micsodák, ösztönösen kijátszották a karaktereket - Michael hazudott mint a vizfolyás és ott szivatta a többieket ahol érte, Xavier ösztönből tájékozódott és mesélt, Rachel meg anyáskodó módon vigyázott a bandára:) Mikor már a könnyeink potyogtak, véget ért a játék; időközben befutott Fabio is, aki vigyorogva hallgatta a fejleményeket. Michael és Rachel hazamentek, mi meg nekiálltunk befejezni a magunk olvasnivalóját... amikor a végére értem a sajátomnak (és meguntam hogy Fabio egyfolytában felém pislog) megkértem Xaviert hogy kisérjen vissza a koleszhoz, mert úgyis arra megy; útközben aztán kapott egy telefont, hogy a kezdődik ám az esti mise, mire sarkon fordultunk, és felkapaszkodtunk a katedrálishoz.
A mise az egyik oldalkápolnában volt, abban, ahol a testvériségek szines zászlói lógnak, piros és arany, zöld és ezüst, tiszta Harry Potter. Kicsike kápolna, de nagyon magas, kőfalakkal és gótikus ablakokkal; a mise is rövid volt és kedves, a pap érthetően és elég élvezetesen prédikált, és eltekintve a ténytől, hogy nem tudom az imákat angolul, az egész dolog vidám volt és kellemes. Mise után gumimacit ettünk a kápolnában és gyümölcslevet ittunk; Xavier meg én körbemásztuk a faragott fa padokat a főhajóban; eddig sohasme néztem meg őket közelebbről, de azt hiszem holnap visszamegyek egy fényképezőgéppel, mert az összes tele van faragványokkal, és órákat lehetne ott eltölteni (találtam többek között 2 keresztes lovagot, 1 római katonát, egy Athénét, egy lantot pengető dalnokot, Szent Györgyöt a sárkánnyal, egy sárkányt magában, mindenféle vitorlás hajókat, egy indiánt, sőt még egy mesemondót is...). Egészen elvarázsolt egy hely, főleg éjszakai világitásban.
Vidám, barátságos, nyugis este volt. Remélem, lesz még néhány hasonló...