Mivel egy Amerikában töltött év szükségszerűen magába kell hogy foglaljon 1 db igazi amcsi Hálaadást is, szerda hajnalban (amint kitört az ötnapos szünet) felcuccoltam, és útnak indultam, hogy egy ismerős mesemondó családnál töltsem az ünnepet. Bob és a felesége tavaly jártak Magyarországon, és egy napot együtt töltöttem velük - ők voltak az első hús-vér hivatásos mesemondók, akikkel találkoztam. Amikor megtudták, hogy nincs hová mennem az ünnepek alatt, kitört rajtuk a nagy amerikai "senki ne töltse az ünnepeket egyedül" mozgalom, és meghivtak, amit én lelkesen el is fogadtam. Az elkövetkező bejegyzések ezt a kalandot fogják részletezni.
(Mielőtt elfelejtem: lelkes antropológus módjára megváltoztattam a neveket, hogy megóvjam a megfigyelt alanyok személyi jogait. Csak hogy tudjátok.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése