NaNoWriMo

Be kell vallanom, komoly irói hátrányban szenvedek: szükségem van valamire, ami rákényszerit az irásra. Mert hogy egyfolytában pörög az agyam, az hagyján; de le is kéne ülni irni egyszer... vissza kell szoknom rá, hogy nem várhatom meg mindig, amig az utolsó részletet is kigondoltam előre...
Na, erre való a NaNoWriMo (National Novel Writing Month). Aranyos kis ötlet, tegnap bukkantam rá. Az alapötlet a következő: November 1-től November 30-ig meg kell irni egy minimum 50000 szóból álló regényt. A szlogen szerint: "A regényirás egynapos esemény: 'Egy nap majd megirom...'" Vagyis a lényeg az, hogy az ember leül egy puszta alapötlettel, és ir. És ir. És ir. És minden visszaolvasást, javitást és szerkesztést Decemberre hagy.
Elsőre persze elég meredeknek meg feleslegesnek tűnt a dolog (komolyan, van fogalmuk róla, mennyi szemetet lehet 50000 szóban összeirni?! Miért pazaroljam egy hónapomat ilyesmire?!). Azután jobban belegondoltam... Ime az érvek:
1. BULI! (Az ember feliratkozik a honlapra, és szépen pötyögteti, mennyi szónál tart, és fél szemmel figyeli a többieket... és leveleket kap olyan támogatóktól, mint pl. Neil Gaiman, oh yeah)
2. Egyszerűen szükségem van a motivációra. Lehet, hogy a versenyhelyzetre is (bár itt az egyetlen verseny az idővel szemben zaljik, és a lényeg a végén: ha átlépted az 50000-es határt, nyertél)
3. Bár imádok kutatómunkát végezni, azért néha hiányzik a spontán irás (az a fajta, amivel az Alheit és társai készültek... na persze ha kutattam volna többet akkoriban, nem hagytam volna veszendőbe menni olyan kulcsfontosságú részleteket, mint pl. hogy Peire Vidalt a saját korában vérfarkasnak tartották... micsoda csemege...vaú)
4. Remek lehetőség arra, hogy mozgásba helyezzek egy ötletet, ami már foglalkoztat egy ideje - mivel inkább kreativitáson mint bármiféle történeti hátteren alapszik, itt tényleg csak az elszántságomra van szükség.
5. Ha az ember spontán ir, olyasmire is rávetemedik, amit hosszabb fontolgatás során esetleg elvetne... aztán még az is kiderülhet, hogy mégis jó.
6. Ami "fontosnak és komolynak és valódinak" eddig nem ültem neki, az várhat még egy hónapot.
7. Emlitettem már, hogy BULI? :D
Szóval mai nap, 7 nap hátránnyal, belevetettem magam a lelkes és felszabadult pötyögésbe, és most, miközben a pötyögés szünetében a blogra pötyögök, 2400 szónál áll a számlálóm. Postolok egy kis kóstolót, csak. Mert. Nem teccik, kérem, ne olvassa :D A többieknek meg jó szórakozást. További porciók offline kérhetők.
(Emlitettem, hogy köteles vagyok reklámozni a dolgot? Igy biztositja az ember, hogy nem adja fel félúton. Milyen ciki belebukni, ha sokan tudnak róla... nah, Publish Post. Kezdődjék a móka.)