Changeling - Így készül a robotcsirke

Ma tetőpontjára ért a Changeling játékunk. Átvettem nagyfőnök csapatát, és ott folytattam, ahol a múlt héten abbahagyták, külön tekintettel arra, hogy nagyfőnök ne vegye át az irányítást a fejem felett. Nem volt vele különösebb gond; a játék újabb epikus magasságokba emelkedett.

A csapat összetétele:
2 Eshu (nagyfőnök az egyik, a volt druida/hippi a másik, ezúttal ékes brit akcentussal)
1 Troll (volt zsaru, D&D világában Vasököl)
2 Nocker (előző életükben Mr. Squiggles és gazdája, ebben az életükben kőkemény latino gépész-duó)
1 Scathach Sidhe (ismertebb formájában Sister Soulaxe, hasonló módon harcias hölgyemény, ezúttal törpe helyett kecses tünde kiadásban)

Kis csapatunk elérte úticélját, egy lávató közepén magasodó elvarázsolt várkastélyt - most már csak be kellett jutni. Az Eshu addig szaladgált körbe a tó mentén, míg talált egy lejáratot egy alagútba, ami a vár irányába vezetett, á la Egri csillagok, és be volt csapdázva, á la Indiana Jones. A troll nagy lendülettel kis híján bele is sétált az első csapdába, de a tündének még időben lett hirtelen déja vu élménye ahhoz, hogy visszarántsa a falból kipattanó karók elől. Ezek után a csapat egy darabig megpróbált átjutni a karók között; a tünde próbálkozott egy varázslattat, ami visszaütött, és még két sor rácsot emelt a csapat útjába, mire a troll nagy szemforgatással előrukkolt a vállról indítható rakétával, és közölte, hogy "álljatok félre, eljött a tudomány ideje!" ("It's science time!!!") És lőn.
Nem sokkal később egy mélységes mély gödör állta útjukat; egy darabig tanakodtak, mit csináljanak, amikor is hirtelen a brit Eshu zseniális ötlettel rukkolt elő: a Nockereknek van egy agyonturbózott, 6 csövű puskája; neki pedig van egy varázslata, ami teleportkapukat kreál. Más már nem is kellett a portálpuska (portal gun)készítéséhez, mint néhány szerencsés dobás, és egy jó rituálé; utóbbit az Eshu maga szolgáltatta azzal, hogy nyaktörő sebességgel rohant az asztal körül az óramutató járásával ellenkező irányban, és közben azt visította, hogy "speedy things go in - speedy things go out!". Erre persze mindkét asztal társasága eldőlt a röhögéstől, Nick pedig plusz kockákat kapott a varázslathoz. A dobás nem sikerült túl fényesre, melynek következtében az elkészült portálpuska térden lőtte alkotóját (szerencse, hogy a tünde a gyógyításban jobb volt, mint a csapdakeresésben). Cserébe most már készen volt a mágikus alkotmány, amivel teleport-kapukat lehetett nyitni a falakon és a gödör két oldalán. Mivel Nocker tökéleteset sohasem alkot, ezúttal is kellett valami hibának lennie: történetesen, hogy a hatcsövű fegyver orosz rulettként funkcionál, vagyis meg kell pörgetni, és aztán remélni, hogy teleportkaput fog lőni és nem robbanó töltetet. Első körben szerencsével jártak.

Ily módon tovább masírozva a halhatatlanság felé, kis csapatunk végre elérte a kastély kapuját. A troll, nyilván még Vasököl korából maradt ösztöneinek hódolva, megpróbálta lerúgni a kaput... majd széles ívben visszapattant, a történelem ismétli önmagát. Miután a tündével együtt sem sikerült az ajtón bosszút állnia, végül ráfanyalodott, hogy kinyissa a zárat... és az első dolog, amit láttak, egy kővé vált Nocker szobra volt, amiből aztán rögtön levágta mindenki, hogy itt bizony szörnyetegek lesznek. Az Eshu zseniális módon azonnal rá is hibázott a Harry Potterből szerzett tudományra: baziliszkusz van a vár falai között (azután hosszasan örült a dolognak). Azt is tudta a kis okos, hogy a kakas kukorékolása megöli a szörnyet; élő kakas híján megint a Nockerekhez kellett folyamodni, hogy alkossanak egy mechanikus szárnyast önvédelem céljára. Azt mondtam nekik, minél több dolgot raknak bele, annál több kockát kapnak a sikerhez. Az eredmény egy nem mindennapi recept házi robotcsirke készítéséhez: 2 vállról indítható rakéta töltény, egy fém karó, Télapó sapkája, szigetelőszalag, fél tucat tünde nyílvessző, egy diákigazolvány, egy hitelkártya, egy dollárnyi aprópénz, két dobótőr, és McGyver elbujdoshat vizet aszalni. Az eredmény: 25 kocka, és egy működőképes robotcsirke, ami kukorékol, ha a fenekére csapnak (de járni nem tud).
Legújabb fegyverüket célra tartva a csapat nekivágott, hogy felfedezze a kastélyt. Lassan változó szobákon és kővé vált kalandorokon kívül jó ideig nem találtak semmit... amíg is egyszer csak egy hálószobába tévedve szembe nem találkoztak egy alkotmánnyal, aminek láttán a két Nocker harsány anyázásban tört ki. A masina egy goblinok (a Nockerek ősellenségei) által készített bomba volt, és harsányan ketyegett. Az ajtó bezárult mögöttük, és nem volt más kiút; minden mindegy alapon Nocker mesterlövészünk célzott, megeresztett egy rövid imádságot a profanitás isteneihez, és elsütötte a puskáját, tudván, hogy ha hatoldalú kockán bármi mást dob, mint kettest, a levegőbe repül az egész társaság. Kettes dobott. A bomba eltűnt egy portálban néhány másodperccel azelőtt, hogy valahol máshol felrobbant volna. Újabb örömtánc következett.

Az öröm azonban nem tartott sokáig; egy hirtelen felbukkanó ajtó mögül a baziliszkusz vad sziszegése vonta magára a csapat figyelmét. Az újabb terv pillanatok alatt született meg, és egyszerűségében nagyszerű volt: a troll lesz a csali, mindenki más pedig elbújik az ágy alá. És lőn. A troll halált megvető bátorsággal (és csukott szemekkel) kirúgta az ajtót, majd félreugrott a bezúduló baziliszkusz útjából, bőszen csapkodva a csirkét, hogy kukorékoljon. A terv, akármilyen hihetetlen is, néhány szerencsé kockadobás következtében sikerrel járt - kicsöngetéskor a csapat egy döglött baziliszkusz földi maradványai felett marakodott éppen.

Ünnepelve a kreativitás győzelmét a sötétség felett, és azt a töméntelen mennyiségű királyságot, amit másfél óra alatt sikerült felhalmoznia a csapatnak, mindannyian elvonultunk ebédelni, hogy meghallgassuk, hogy boldogult az osztály másik fele. Belőlük menet közben csak egy-egy mondatfoszlányt sikerült elcsípnünk, mint pl. "Jancsi és Juliska, b*szki!!!", vagy a másik troll (D&D életében ork barbár), amint felállt az asztalra és eljátszotta, hogyan kap elő egy lefűrészelt csövű puskát a bőrdzsekije alól, "elegem van a diplomáciából!" felkiáltással. Mint utóbb kiderült, az óra nagy részében szirénekre vadásztak.

Aranyköpések (a fentieken felül):

Eshu: "Azt hiszem, megtaláltam az Ezüst Fonalat!"
Nocker: "Az a cipőfűzőm, te idióta."

Troll: "Egyik hónom alatt a robot csirke, másik vállamon a rakétavető."
Nocker: "Tisztára Mexikóban érzem magam."

Troll: "Zárt ajtó? Berúgom!!!"
Eshu: "Hallottam egy ősi történetet egy Vas Ököl nevű kalandozóról, aki egy viharos éjszakán szembe találkozott egy zárt ajtóval..."
Troll [nekifut és visszapattan]
Eshu [halál nyugodtan]: "...és ha hagytad volna végigmondani, elárultam volna, hogy ez lesz a vége..."

KM: "A bomba határozottan goblin munka. Ők a Nockerek sötét oldala; nem mesterembereknek tartják magukat, hanem művészeknek..."
Nocker: "Hát, ez megmagyarázza, miért van ennyi álló f*** ezen a masinán..."
Sidhe: "Álló f*** vagy sem, hogyan fogjuk hatástalanítani?!"
Eshu [nagyfőnök]: "Mutassunk neki egy képet Viktória királynőről?..."

Határozottan ez volt az eddigi legjobb Changeling partink.