Jó zene tizenkét dolcsiért

Tudod, hogy Délen vagy, amikor maga a mise fél óráig tart, de utána még két órán keresztül nem jutsz ki az ajtón.

Vasárnap reggel értem jött Stephanie, az egyik mesemondó osztálytárs, hogy elfuvarozzon engem és Carolinát misére. A dolog apropója az volt, hogy Steph fia (aki mellesleg ide jár az egyetemre) lépett fel a templomban a kórusával. A templom a közeli Elizabethton-ban volt, vallására nézve baptista létesítmény, ilyenben még úgysem jártam. Carolina felvilágosított róla, hogy Kolumbiában az a hagyomány, hogy ha először mész be egy templomba, lehet három kívánságod. Hm.

Maga az istentisztelet nem volt különösebben kacifántos: a lelkész imádkozott egy sort, meghirdetett egy rakat templomi eseményt, aztán átadta a szót a kórusnak. A csapat tizenkét egyetemista srácból áll (innen a nevük, 12 Bucs Worth, melyben a Buc az egyetemre utal, hosszú történet). Egy tizenharmadik srác kísérte őket zongorán.
Kellemes meglepetés volt. Amikor az ember egy mondatban hallja a "templom" és a "fiúkórus" szavakat, egészen más kép idéződik fel a lelki szemei előtt; itt azonban ministráns ruhák és csengő hangok helyett öltönybe (és vidám pöttyös csokornyakkendőbe) öltözött, jóvágású egyetemisták álltak a színpadon, akik gyönyörű mély hangon énekeltek gospel és egyéb jópofa dalokat. Az összhatás elsőre a Glee gazdagfiú-kórusát juttatta az eszembe, amitől kuncoghatnékom támadt; de összességében az élmény abszolút lenyűgöző volt, a hangjuktól pedig lehidaltam teljesen.

Majdnem egy óra volt a koncert összesen, és elrepült az idő, mielőtt észrevettük volna. Amikor véget ért, be lettünk mutatva a teljes kórusnak, és a templomba járók kétharmadának; mint minden más vallásos közösségben, itt is ismer mindenki mindenkit. Jó egy órát beszélgettünk és fotózkodtunk, miközben minden helyi néni megcsodált minket mint nemzetközi csodabogarakat, és a kórusvezető elújságolta, hogy tavaly jártak Magyarországon ám, és részletesen beszámolt az élményeiről. Méterenként haladtunk az ajtó felé; minden lépésnél elénk ugrott valaki, akinek be kellett mutatkozni, és néhány udvarias szót váltani.

Amikor végre sikerült kisurrannunk az ajtón, és elkerülni a parkolóban lesben álló néniket, testületileg elvonultunk egy mexikói étterembe, ahol megvendégeltek minket egy kiadós vasárnapi ebéddel. Jó zene, kedves barátságos emberek, jó kaja; ilyen egy kellemes vasárnap délelőtt ideát...