Csak mert korábban már szó volt róla: előadtam a Széttáncolt cipellőket a negyedikeseknél is. Kíváncsi voltam rá, mi lesz a különbség a két osztály között. Volt néhány!
Először is, többen voltak, akik ismerték a sztorit: legalább négy kislány jelentkezett. A szép az volt a dologban, hogy egyáltalán nem bánták, hogy megint meg kell hallgatniuk; a biztonság kedvéért megkértem őket, hogy figyeljenek, és jegyezzék meg, mi volt más az én verzióban, mint az övékben. Általában ez az osztály szokott a zajosabb lenni a kettő közül; eleinte most is mocorogtak, de nagyon hamar elcsendesedett a társaság, és lelkesen figyeltek a mese végéig. A reakcióik is halkabbak voltak az ötödikeseknél; az én tippem az, hogy mélyebben beleélték magukat. Kérdés is sokkal kevesebb volt a végén - valahol negyedik és ötödik között húzódhat az a vékony határ, ami után meg fogják kérdőjelezni a mesékben a varázslatos elemeket... (ami nem feltétlenül baj; valahányszor feltesz valaki egy kérdést, tudom róla, hogy figyel, és foglalkoztatja a téma)
A malac, a pulikutya és a holló osztatlan sikert arattak. Az előadáson még nekem is dolgoznom kell, hogy pontosabb legyen; de már most látom, hogy állandó darabja lesz a repertoáromnak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése