Rapunzel élőben

Elrepült egy hét, és megint eljött az ideje, hogy magánórát tartsak kis mesemondó tanítványomnak - kíváncsian vártam, hová jutott a vikingekkel. Mint kiderült, sehová, mert túl sok volt a házi feladat; de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy elmerüljünk a mesemondás világában. Nem tudom, melyikünk szórakozott jobban...

Ugyanazokat a feladatokat csináltattam vele végig, mint a másik kis hölggyel a múlt héten. Elsőként azt mondtam neki, válasszon egy mesebeli helyszínt, amit szeret elképzelni - Hagrid kunyhóját választotta a Harry Potterből. Nem volt ellene semmi kifogásom; első gyakorlatként úgy terveztem, lejátszatom vele is a jól bevált "öt érzékszerv" gyakorlatot. Elsőként azt kértem tőle, hogy írjon le mindent, amit lát a kunyhóban. Eleinte bizonytalan volt, és néhány kérdéssel rá kellett segítenem; általában mindenkinek a látás szokott a legkönnyebben menni. A kérdésekre válaszolva aztán már jöttek a színesebb részletek; eleinte azt hittem, a filmbeli kunyhóval dolgozik, de hamar kiderült hogy nem, sőt, egy idő után ő is megjegyezte, hogy "a filmben nem így volt, de én így képzelem", amitől rögtön érdekesebb lett az egész. A látás után a hallás következett. Itt kezdtem először meglepődni rajta, hogy mennyi minden jut az eszébe; mások küszködni szoktak a hangok felsorolásával, neki öt percig be se állt a szája. Hasonlóan jártunk a szagokkal és a tapintással is - ahogy újabb és újabb érzékszerveket próbált ki, egyre több és több részlet jutott az eszébe. Ami a látásnál még csak "valami ital" volt egy bögrében, arról szaglás útján kiderült, hogy "gyenge kávé vagy erős tea", és az ízlelésnél el is dőlt a kérdés a kávé irányába (bár nem volt túl jóízű). Amikor az órára néztem, meg kellett állapítanom, hogy húsz perce sorolja, mi mindent lát, hall, tapint, ízlel és szagol a kunyhóban...

Tovább léptünk egy másik feladatra. Megkértem, hogy gondoljon egy kedvenc meséjére, és mondja el nekem, miről szól. Nagyot derültem, amikor az Aranyhaj filmre esett a választása - végül is Rapunzel az Rapunzel, mellesleg toronymagasan a kedvenc Disney filmem, nem volt egy szem kifogásom sem a dolog ellen. Hátradőltem, és hagytam, hadd meséljen.
Eleinte megint csak kicsit bátortalan volt, és csak nagy vonalakban vázolta fel a történetet; de hamar belelendült ebbe is, és kezdett belemenni a részletekbe. Saját bevallása szerint sokszor látta már a filmet; annál érdekesebb volt hallgatni, mi maradt meg benne, és mi nem (mivel én is megnéztem már vagy egy tucatszor, pontosan tudtam követni). Érdekes volt például, hogy a film elejét pontosan tudta; utána az egész anya-lánya feszültség kimaradt, ellenben a falfestményekre külön gondot kellett fordítani. Flynn Rider se hagyott benne mély nyomot (még öt évet adok neki), cserébe a viking kocsma halálosan lenyűgözte. Azzal az egy jelenettel hosszas perceket töltött, és elkezdett párbeszédeket is szó szerint idézni. Cserébe itt jelentek meg először olyan részletek, amik határozottan nem voltak benne a filmben, és mégis részletesen leírta őket. Itt derült ki az is, hogy az emlékezetében a ló emberré változott - úgy beszélt róla, mint egy katonáról. Lenyűgözve hallgattam a továbbiakat - minél tovább jutottunk a sztoriban, annál távolabb kerültünk a filmtől. Az egész egy szépen leírt epikus csatajelenettel zárult, melyben is Rapunzelt és Flynnt körbeállták a viking harcosok, hogy megvédjék őket a katonáktól. Az egész hajcihő a toronnyal és a gonosz mostohával teljesen kimaradt.

Amikor a történet végére értünk (és anélkül, hogy bármit kijavítottam volna) megkértem, hogy mondja el még egyszer - ezúttal az egyik szereplő szemszögéből. Most már kíváncsi voltam, vajon kit fog választani; nem kicsit döbbentem meg, amikor az egyik vikingre esett a választása (nevezetesen arra, aki pantomim-művésznek készül). Először csak pislogni tudtam, de ő egyáltalán nem zavartatta magát; szépen belekezdett a monológba, hogy "én tulajdonképpen nem is vagyok bátor, de ha tovább hátrálok a tepsi elől, a többiek is rá fognak jönni, úgyhogy inkább beállok a sorba és én is ijesztő arcot vágok..." amitől én persze rögtön lefordultam a szék alá. Itt megint a kocsma leírása következett, ugyanazokkal a kitalált részletekkel; a csúcs az volt, amikor a ló/katona "sorra próbálta a sörcsapokat, hogy kitalálja, melyik nyitja az ajtót, és közben kilocsolt a szemét egy csomó sört, pedig a sör az drága!". Itt komolyabb ugrás következett, majd a nagy szabadítási-harci jelenet, ami a tényleges filmben sohasem volt ennyire menő... (ellenben erősen hajazott a 300-ra, amiről csak remélni tudom, hogy hatodik osztályban még nem vetítik) Végül pedig, miután Rapunzel meglelte a szüleit, "mindannyian visszatértünk a kocsmába, és újratöltöttük a söröskorsókat".
Veszélyes kiscsaj lesz ez, ha megnő.

A dolog plusz szépsége az volt, hogy kis tanítványomnak olyan haja van, amiért emberek ezrei gyilkolni tudnának: derékig érő, csillogó, aranyfényű vörösesszőke, életemben nem láttam még ilyet, de megesz tőle a sárga irigység, a középkorban egy banya biztos bezárta volta érte egy toronyba. Ehhez hozzájön még, hogy arcra is meg hozzáállásra is olyan, mint a kis Disney hercegnő - az összkép tökéletesen illett a történethez, anélkül, hogy észrevette volna.

A mesemondó gyakorlat tanulsága:
...
Ezen még dolgoznom kell. A kreatív részletek (és az, hogy mennyire biztos volt bennük) egészen lenyűgöztek; kíváncsi vagyok, mihez fog kezdeni őfelsége, ha végre nekiáll elolvasni a viking mitológiát...
(Feladtam neki Szif aranyhaját házi feladatnak, csak hogy témánál maradjunk)