Nemzetközi gyásznap

Szomorú napra virradt Jonesborough álmos városkája: bezárták az Áfonyabogot.
Végleg.

Ma kikocsiztunk Joshuával ebédelni egyet; még így is, hogy nincs minden héten bentlakó mesemondó, szeretünk néha-néha ellátogatni Jboróba, csak mert olyan klassz hely. És természetesen ha az ember jó ebédet akar, csak egyetlen hely jöhet szóba...

... az Áfonyabog, amit legnagyobb megdöbbenésünkre legutóbbi látogatásunk óta bezártak, és be is szögeltek rajta ajtót-ablakot.

A szívem szakad meg érte, és ezt komolyan mondom. Amióta először betettem a lábam Jonesborough-ba négy évvel ezelőtt, mindig is egyértelmű volt, hogy a Cranberry Thistle a város szíve és lelke - a három idős néni, tulajdonosok és szakácsok egyben, akik mindig a sarokasztalnál ülve itták a jeges teát; a hátsó szoba a hintaszékekkel, ahol közös mesemondás volt minden kedden este; az üveg mögött sorakozó torták, amiket egy öreg veterán bácsi sütött minden reggel, és nem volt párjuk az egész államban; az állandó country zene, a zongorán ülő énekesnő, a plafonról függő madárkalitkák, a végtelen számú kép és kacat, ami az összes falat borította, és a mosómedve, amit elraboltak, majd ismét megkerült (de most már sose fog kiderülni, hogyan). Három évvel ezelőtt egy hónapon át ott töltöttem minden reggelit és ebédet; tavaly és idén pedig hetente legalább egyszer kijártunk ebédelni. Teljesen váratlanul zárták be, és valami más fog kerülni a helyére. Akármi lesz is, a Thistle-t nem fogja pótolni.

http://www.thecranberrythistle.com/