Werewolf - Együtt a falka

A mai nappal megkezdtük maratoni rövidségű (mindössze két alkalomra, három órásra tervezett) vérfarkas játékunkat, és ezzel szerepjátékos óránk első, kevésbé (!!!) kreatív fele lassan a végéhez is ér.
A csapatot megint megfeleztük, bár ezúttal kissé más beosztásban; az én falkám a következőkből állt össze:

Ulfric Bloodhammer, Get of Fenris Ahroun (teliholdas viking harcos ballonkabát alá rejtett harci kalapáccsal) - korábbi életében Vasököl és rakétavetős troll

Egy darab Bone Gnawer Ahroun (teliholdas nagyvárosi gengszter és utcagyerek) - korábbi életében bárd és Eshu

Egy metis Philodox Child of Gaia (törvénysértésből született öreg sánta farkas, aki próbálja a fiatalokat visszatartani attól, hogy a vesztükbe rohanjanak)

Egy lupus Bone Gnawer Ragabash (öreg cigányasszony aki farkasnak született és később változott emberré; az előbbihez hasonlóan próbálja a falka kölykeit életben tartani és tanácsokkal ellátni) - Carolina karaktere

Egy Silver Fang Ragabash (fiatal és gazdag csajszi előkelő családból és elsőrangú pedigrével) - előző életében Sister Soulaxe és Sidhe harcos

Egy Fianna Philodox (félhold alatt született ír farkas, civil foglalkozására nézve táncosnő és domina)

Először is el kellett döntenie a falkának, hogy ki lesz az Alfa. Idő hiányában verekedésre nem volt idő, pedig biztos vagyok benne, hogy látványos lett volna; ehelyett a két forrófejű kölök kockadobással döntötte el, melyiküké legyen a megtiszteltetés. A kockák Vasököl (akarom mondani Vérkalapács) mellett döntöttek, így a Bongi a Béta szerepét foglalta el, azzal az ígérettel, hogy az első adandó alkalommal meg fognak küzdeni a posztért.
(Megjegyzem zárójelben, hogy az eredmény a csapat tényleges hatalmi felállását nagyon jól tükrözi)
Mielőtt a kaland megkezdődött volna, a falkának totemet is kellett választania; úgy döntöttek, hogy Ravaszság típusú totemállatot fognak követni, azon belül pedig Rókára esett a választásuk, aki adott is nekik egy rakat bónusz pontot Lopakodásra meg városi túlélésre.
Ily módon felkészülve a kalandra, végül megkezdhettük magát a játékot.

A kaland végtelenül egyszerű (lévén mindössze három óra): Seattle-ből indulva a csapatnak el kell vinnie egy ereklyét egy lezárt bőröndben Los Angeles-ig. Mivel sokan pályáznak a bőrönd tartalmára, három másik falka is útnak indul velük egy időben, hasonló bőröndökkel felszerelve, hogy megosszák az ellenség figyelmét.

Kis csapatunk úgy döntött, vonatra száll (megegyeztem a másik falka mesélőjével, hogy véletlenül ne válasszuk ugyanazt az utat - de nem kellett aggódni, a másik csoport rendelkezett egy Scooby-Doo-féle hippi kisbusszal). Először fel akartak szökni a vonatra, de a végén úgy döntöttek, vesznek jegyet, mint a jó gyerek. Ha hat vérfarkas ül egy kocsiban, még akkor is, ha épp emberek, a mezei halandók hamar elkezdenek máshová szállingózni; mire leszállt az este, az egész kocsi az övék volt. Egészen addig, amíg ki nem aludtak a fények.
Jó volt figyelni, gyakorlatlan werewolf játékosaim milyen viharos gyorsasággal váltottak alakot a veszély első jelére, és bár látni nem látták, mi fenyegeti őket, nem érte őket a támadás felkészületlenül. Mivel mostanság nem lehet az ember úgy vérfarkas Seattle környékén, hogy ne vadászna le néhány vámpírt, kezdésként dobtam is nekik kettőt, a veszélytelenebb fajtából. Ha azt hitték, a Changelingnél sok volt a kocka, hát most újra kellett gondolniuk a dolgot: az Alfa marékszámra szórta a támadó dobást, és a harci kalapács segítségével fel is passzírozott egy Twilight-szökevényt a kocsi falára, aztán a biztonság kedvéért oda is karózták az egyik ülés karfájával. Közben a falka női tagjai mentek az orruk után, és kezelésbe vették a másik példányt; mire bárki észrevette volna, hogy az egyik kocsiban nem ég a villany, két megkarózott egyed repült ki szép csendesen a vonat ablakán, hogy a töltésoldalban várják meg a napfelkeltét.

Mivel a verekedés nyomait nehéz lett volna eltüntetni, a falka a következő megállónál kereket oldott, és szerzett magának egy alig használt Family Frost furgont, hogy azon folytassa útját dél felé (lelkesen nyomkodva a csengőt, mint a gyerekek). Alfa és Béta ültek elöl, a többiek meg a raktérben, ahol jégkrém nem volt ugyan, de az egyik beépített konténer gyanúsan mozgolódni kezdett - valami, ami határozottan nem volt könnyű és finom, kitörni próbált belőle. A csapat természetesen azonnal alakot váltott; a raktérben sűrűsödő bunda és morgás hallatára hátramászott az Alfa is, még épp idejében, hogy lássa, ahogy egy riasztóan nagy, pókszerű szörnyeteg mászik elő a hűtőládából. Kalapácslengetésre nem volt hely és idő; megint jött egy marék kocka, és én, mint mesélő, kis híján gutaütést kaptam, hogy nem hagyják élni a jól kitalált szörnyetegeimet. Néhány perccel később az Alfa széles vigyorral, zöld fagylaltszerű szöttyel borítva mászott vissza az anyósülésre, és a jégkrémfurgon vidáman csilingelt tovább.

Kis csapatunk ezek után különösebb gond nélkül megérkezett Los Angelesbe; az ottani farkasok már izgatottan várták a bőröndöt, bár eleinte húzták az orrukat a sok zöld trutyira, amit az utóbbi ezer kilométeren nem volt érkezésük lemosni. A bőröndöt kinyitva azonban kiderült, hogy az ereklye nem ebben van; visszaküldték hát a falkát, hogy keressék meg, hol késlekednek a többiek. Itt ért véget az óra; a következő héten jön a folytatás, melynek munkacíme: "Kígyók a Greyhound buszon..."

Aranyköpések:

Metis: "Leteperjük az egyik vámpírt?"
Fianna: "Én főállásban domina vagyok." [mutatja a karakterlapját] "Van nálam korbács, bilincs, kötelek, ilyesmi."
Metis: "Jól van, csináljuk."
Fianna [széles farkasvigyorral a vámpíroknak]: "Na gyertek szépen anyucihoz..."

KM: "Határozottan halott, a bőre jéghideg, éllati gyors, és állati erős. Na vajon mi ez?"
Mindenki: "ZOMBI!"

KM [magyaráz]: "Homid azt jelenti, embernek születtél, és aztán valamikor a tinédzser korod környékén valami kiakasztott, és dühödben átváltoztál farkasemberré..."
Fang: "Pont mint a Twilight-ban!"
Mindenki más: [Néma csend... halk morgás a sarokból]

KM: "Biztos hogy a két tinédzsert akarjátok Alfának és Bétának?"
Béta: "Hé! Pont azért! K*vára nincs fogalmunk semmiről, így mindent egyszerűen oldunk meg. Kalapács, stukker. Ennyi."

Metis: "Először megpróbálok udvariasan tárgyalni az ellenféllel..."
KM: "Két hörgő kétméteres fenevad áll a hátad mögött."
Metis: "... tudjátok mit? A tiétek..."