Changeling - Tündérek a cukorkásboltban

A mai nappal belecsaptunk a lecsóba; véget ért a minden amerikai filmben kötelező zenés montázs, ügyefogyott kezdő tündéreink egy hét felforgása alatt profi kommandóvá alakultak, és állig felfegyverkezve indultak az elveszett kastély felkutatására.
Azok, akik csak hírből ismerik a Changeling játékot, gyakran gondolják úgy, hogy gyerekeknek és hippiknek való; tényleg van egy alapvető középkori hangulata, ami nagyrészt a nemesek vs köznép háttérből adódik. De az Álmodás világa, nem meglepő módon, ennél jóval tágasabb; és mivel három Nocker is van a bandában, az arzenál is sokkal változatosabbra sikerült a klasszikus kard - íj - tőr felállásnál. Az egyik gépmanó steampunk szemüvegekkel és két múlt század eleji tárcsás géppuskával érkezett; a troll csapos egy lefűrészelt csövű puskát és egy baseball-ütőt hozott magával, a Nocker csaj maradt a szöges boxernél, a szatír pedig kinevezte kardnak a két dobverőjét. Ily módon felkészülve minden várható fejleményre, két kis csapatunk külön-külön nekivágott a maga sztorijának.
Az egyik csapatot, ahogy már említettem, változatlanul én vezetem; a másik oldalon Patrick vette át a kalandmester szerepét, mert nagyfőnök nem érezte magát elég magabiztosnak szerepjáték terén. Patrickről meg kell hagyni, hogy nagyon jó színész, és abból, amit hallottam, jó KM is.
Ami az én csapatomat illeti: rövid úton kiderítették, hogy jutnak át az Álmodásba, és a szokásos őrült öreg jós motyogásait követve besétáltak egy ruhásszekrénybe... csak hogy Narniában kössenek ki. Itt gyorsan be kellett tájolniuk a helyes irányt, mielőtt elvesznek örökre az álomvilágban; ehhez szükség volt a két Eshu összes elérhető kockájára, és egy szertartásra, amit nekik kellett kiagyalniuk. A Changeling rendszer ugyanis nem írja le, pontosan hogyan működik egy varázslat - de minél kreatívabb rituálét agyalnak ki a játékosok, annál több kockát kapnak tőlem, és így nő az esélyük a sikerre. Ez esetben a helyes irány megtalálásához két kis zsenink a következőt eszelte ki: hóból építettek egy várat, ami az elveszett kastélyt jelképezte; rátettek egy darabot az őrült öreg ruhájából, mivel ő járt már ott; majd szertartásosan felfejtettek egy pulóvert, körbeállták a várat, és egymás kezét fogva elénekelték a Pulóverdalt a Spongyabobból, mely ponton én már dőltem a röhögéstől, a másik csapat meg nézett, mint borjú az új kapura, hogy mit csinálunk, amit ők nem. A varázslat viszont működött: a pulóver fonalát követve most már mehettek a helyes irányba.
Az Álmodással való ismerkedés sok gyorsan változó apró helyszínből állt: Narnia hósivataga trópusi dzsungellé változott, ahol a szatír elszúrta élete első varázslatát, és Mágikus Ugrás helyett fejjel (szarvakkal) előre nekicsattant egy fának (ahonnan aztán a trollnak kellett kirángatnia); a trópusi dzsungelből rövid úton Halálcsillag lett, amit a Nocker lány azonnal neki is állt szétszerelni ízekre; mielőtt sikerült volna neki, már Némó akváriumában úszott, illetve süllyedt mindenki, majd egy rövid pillecukor-mező bejárása után végül egy roncstelepen landolt a banda, ahol az az érzésük támadt, hogy ők már jártak itt. Hosszas turkálás után a Nocker összerakott egy fél steampunk trójai fa(fém)lovat unalmában, a többiek pedig rátaláltak egy lezuhant TARDIS-ra a romok alatt (aki nem tudja, mi az a TARDIS, sürgősen pótolja be!). Elhatározták, hogy megjavítják; mivel az oldalán feküdt, kerestek némi drótot, és Mission Impossible stílusban leeregették a Nockert a gép mélyére, hogy szerelje meg. A Nockerek, mint már említettük, annál sikeresebbek szerelésben, minél többet káromkodnak, így aztán a csaj végül harsány anyázás kíséretében ütni kezdte az időgépet egy csavarkulccsal; amikor kifogyott a szóvirágokból, a többiek is beálltak javaslatokat tenni a feje felett. Pörögtek a kockák, javult a gépezet, és tanultam néhány sohasem hallott nyelvhasználati gyöngyszemet...
A poén az volt, hogy nem csak maga a gép javult meg ijedtében, hanem a hatvan éve elromlott álcázó rendszer is, melynek következtében azzá tudták alakítani a kék telefonfülkét, amivé csak akarták... kis csapatom szavazata a DeLorean-ra esett (aki pedig nem tudja, mi a DeLorean, pótolja be azt is). Így aztán a menő időgépből menő időgéppé alakult időgéppel elindulhattak végső úti céljuk, az elveszett kastély fele...

Óra után leültünk ebédelni a Barlangban, és megosztottuk élményeinket a másik csoporttal. Nem tudom, Patrick mit szívott óra előtt, de jó anyag lehetett; voltak szem és száj nélküli tündérek, sok vattacukor, és valahol menet közben a géppuskás Nocker lelőtte a Télapót a sapkájáért... az ámokfutástól eltekintve a másik csapat sokkal kevésbé volt lelkes; mint kiderült, azért, mert nagyfőnök (aki maga is csinált egy karaktert és játékossá lett) folyamatosan sürgette őket menet közben, és néha még felülbírálta a kalandmestert is, ami játékos körökben egyenlő a szentségtöréssel. Így aztán ebéd után leültünk hármasban, és elbeszélgettünk nagyfőnökkel; szép türelmesen elmagyaráztuk neki, hogy nem szabad sürgetni a játékosokat, mert akkor nem fogják jól érezni magukat, valamint hogy egy órával jobban állunk időben, mint számítottunk rá, és nem fogunk lekésni semmiről. A szerepjáték lényege nem az, hogy eljussunk a végkifejletig, hanem az, hogy közben jól érezzük magunkat. Abban is megállapodtunk, hogy kedden csapatot cserélünk; Patrick viszi tovább lelkes kis csapatom, én meg átveszem az irányítást a vérszomjas ám nagyon sikeres felfedezők felett... (és teszek róla, hogy megbánják bűneiket).

Aranyköpések:

Szatír [varázsolni próbál]
Eshu: "Tudod, mint a Pán Péterben! Gondolj valami jóra!"
Szatír: "Egy pillanat..." [majd előre hajol és belebámul az Eshu dekoltázsába] "...oké, mehetünk."

KM: "Az öregember meg van őrülve; összevissza motyog mindenfélét, mint például..."
Másik KM a szomszéd asztalnál, üvöltve: "VAJAS SÜTI!!!"
KM: "... az."

Eshu: "Akkor mi most Narniában vagyunk?"
Nocker a szatírnak, visítva: "MR. TUMNUS!!!"
Szatír [bemutat neki, középső ujjal]: "És ez most nem egy ajánlat."

Csapat közösen káromkodik, miközben a Nocker szerel:
Eshu: "%"%&@##{!!!"
Sluagh: "#@&@°^˘ˇ!!!"
Troll: "#&đĐ^˘°˘!!!"
Szatír: "BARBARA STREISAND!!!!"

KM: "Egy akváriumban vagytok, és süllyedtek."
Troll: "Nem vagyok hajlandó tudomást venni róla."

Nocker [nagyban szedi szét belülről a Halálcsillagot]
Szatír: "Azt hiszem, az őrült kalaposunk most robbantotta fel az Alderaan-t..."

KM: "Mivé szeretnétek alakítani az időgépet?"
Eshu csaj: "Úúúú!! Úúúú!! Robot unikornissá!!!"