2007. szeptember 27., csütörtök

Full moon is on the sky...


A nap zenéje: Sonata Arctica - Full Moon (Sokszor. Nagyon sokszor.)

Katával épp a fent emlitett számon csámcsogtunk, amikor átpillantottunk a campus felett, és megakadt bennünk a szusz: akkor kelt fel a telihold, és piros volt. Vörös. Egy hatalmas, gyönyörű, ragyogó vörös telihold emelkedett lassan a fák fölé, nekem meg borsózott a hátam három órán át, amig lassan aranyszinűre nem változott a fény...
Keresztülsprinteltem a campuson a fényképezőgépemért.
(Fotók is lesznek, csak most épp nem akarnak töltődni)

3 megjegyzés:

  1. Nem megmondtam, hogy mindig így kezdődik?!...először szavaznak a nők..meg a férfiak szoknyában járnak...Ésmég csodálkoztok hogy vérvörös hold emelkedik..
    :P
    Gy

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, a kelő Telehold mindíg vörös. Vér vörös. És, hogy miért, azt a csillagász kedvesen elmagyrázza, hogy lerombolja a misztikus atmoszférát. Ugyebár teliholdkor a Nap és a Hold pont szemben vannak egymással, azaz az egyik épp lenyugszik amíg a másik felkel. Értelem szerűen a Nap nyugszik és a Hold kel:) Aztán a lenyugvő Nap vörös mert a látóhatár mentén úgy szóródik a fény hogy vörös legyen, és mivel a Nap világítja meg a Holdat ezért a Hold is Vörös lesz. Meg mivel a Hold amúgyis a Nap fényét veri vissza ami a látóhatár közelében vörös és mert a refrakció ( szinténa a légkör látóhatármenti tulajdonsága) baromira felnagyítja a Holdat, ezért eléggé látványos lesz. Különben meg az egésznek semmi köze a világ végéhez, a vérfarkasok egyszerűen csak buknak az ilyesmire. :P
    H.

    VálaszTörlés
  3. Kösz, Helga:)
    Gonosz illúzióromboló nocker vagy, az:))))

    VálaszTörlés