Titkos helyek Rómában 2. - A Barberini-szőlőskert a Palatinuson

Igazából az egész Forum Romanum belépőt a Palatinus miatt vettem meg. Amikor először jártam Rómában, tavasz volt, és virágban állt az egész Palatinus; akkor szerettem bele, és azóta is minden tavasszal elkap a Róma-nosztalgia. Most ugyan nem tavasz volt, hanem rekkenő nyári hőség, mégis felkaptattam a lépcsőkön a Palatinus tetejére egy kis kilátásért. Ott fogyasztottam el végül a szendvicset is, a Magna Mater templom mellett lépcsőn egy óriási júdásfa alatt, de még a szórt fény is túl erősen tűzött, így más rejtekhely után néztem. A Palatinus Múzeum sajnos bezárt átépítés miatt, így kissé csalódottan elindultam vissza lefelé a dombról. Láss csodát! Egy kapualjhoz értem, ami majdnem eltűnt a falra kúszó borostyán tengerében. Beóvakodtam rajta, és egy táblát pillantottam meg: Barberini-szőlőskertek. 

A túloldalon pedig valóban az fogadott, amit a tábla ígért: egy tágas szabad tér szőlővel és olajfákkal, zöld padokkal, szálló pillangókkal, és rajtam kívül összevissza kettő másik turistával. Pedig a kilátás egyenesen a Colosseumra nyílik, és a magas falak bőséges árnyékot szolgáltattak a hűsöléshez. Itt is üldögéltem egy jó darabig. Élveztem, hogy távol vagyok a tömegtől, hogy zavartalanul nézhetem a kilátást, hogy zümmögnek a méhecskék, hűsölnek a galambok, futkároznak a gyíkok, mintha tőlünk ötven méterre nem a világ egyik legsűrűbben látogatott turistalátványossága zsongana. Emellett pedig ezen a teraszon található egy Szent Sebestyén templom is, azon a helyen, ahol állítólag annak idegén Sebestyén szónokolt egy római templom lépcsőin. A mező közepén egy magányos, kidőlt márványoszlop hevert, körülötte vésett felirat: "A kő, amit a csizmád orrával megrúgsz, túléli Shakespeare-t."

Új kedvenc helyem van a Palatinuson. 

(A szőlőskertek témájára később még visszatérünk!)