A Vicus Tuscust azért egyszerű megtalálni, mert ott van a Forumon egyedül mosdó. Előbb-utóbb minden turista itt köt ki, a magasra nyúló hársfák, babérfák, és fenyők árnyékában, hogy pisiljen, megtöltse a kulacsát, vagy ennivalót vegyen az automatából. Azt viszont kevesen veszik észre, hogy van egy tábla is a párjukra/gyerekükre türlemesen várakozó látogatók feje felett az egyik falon - ez jelzi a Forumnak azt a sarkát, ahol annak idején a Vicus Tuscus nevű utca kezdődött. Ókori forrásokból tudjuk, hogy régen ezen az utcán sorakoztak a könyvesboltok, illetve itt állt Vertumnusnak, a változó évszakok istenének szobra és talán szentélye is. Ő pedig személyes kedvencem Pomona és Vertumnus mítosza miatt (amit a Hősök és Pimaszok című könyvemben olvashattok, eredetileg pedig Ovidius Átváltozások c. művében). Amennyire érdektelen ez a hely turistalátványosságok szempontjából, annyira közel áll a szívemhez. Szeretem elképzelni a régen élt könyvkiadókat, írókat és könyvmolyokat, akik a Forumnak ebben a sarkában vadásztak új szerzeményekre, az örök változás istenének tekintete alatt.
A mosdótól távolabb, a hársfák árnyékában van is egy remek kőpad, ahová le lehet telepedni hűsölni, ha kedve és ideje van az embernek. Ezúttal is üldögéltem rajta egy kicsit, nézegettem a fákat, szimatoltam a babérillatot, mielőtt továbbálltam volna. Bónusz, hogy az egyik magasba nyúló fa ágai között kis zöld papagájok repkedtek - gondolom megszökött háziállatok leszármazottai lehetnek. Rómában több helyen is találkoztam velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése