Titkos helyek Rómában 3. - Róma istennő szentélye

Miután végül lesétáltam a Palatinusról, észrevettem, hogy a Forum bejárata mellett tábla hirdeti a Forum Múzeumot. Ezt vagy azóta nyitották, hogy nem jártam itt, vagy pedig eddig nem tévedtem be az ajtaján; mindenesetre most odacsábított a hűvös árnyék és a kíváncsiság. A Venus és Roma templomot nehéz nem észrevenni: ez az a batár nagy épület, ami a Forum bejáratától jobbra magasodik a dombtetőn, a maga félig leomlott boltíves szentélyével. Hadrianus császár idejében épült, és a valaha épített egyik legimpozánsabb római épület volt fénykorában. A középkor óta keresztény templom és kolostor áll a romok között, ami a Santa Francesca Romana (korábban Santa Maria Nova) névre hallgat. Ebbe az épületbe helyezték el a Forum Múzeum kiállításait. Elsőre csak odáig jutottam, hogy leroskadjak egy óriási ventilátor hatókörébe és megnézzek egy remekül összerakott videót a templom történetéről; amikor elmúlt rólam a hőguta, már volt erőm, hogy sétáljak a múzeum termeiben, ahol a Forumon végzett ásatások leletanyaga kapott helyet. Ez önmagában is érdekes volt, főleg a Róma korai éveiből származó temetkezések és kultuszhelyek leletei miatt - de végül egy sarkon befordulva váratlanul magában a szentélyben találtam magam. 

A kettős római templom ugyanis úgy épült, hogy a két istennő szentélyei egymásnak háttal, tükörben helyezkedtek el benne - vagyis a boltíves szentélynek, amit kívülről látunk (az volt Venusé), van egy ugyanolyan párja, ami befelé, a Forum felé néz - ez a megszemélyesített Róma istennő szentélye. Ma már a kolostorépület belső udvara foglalja magába, ezért nem is látható, amíg be nem lép az ember az udvar ajtaján. Természetesen ide is nagyon kevesen kószáltak be, pedig még romjaiban is lenyűgöző látványt nyújt. Az oszlopok között növendék sirályok hűsöltek, én pedig leültem a fal tövébe, hogy elmerülhessek a látványban (és az árnyékban). Az oltár helyén, a boltív alatt egy érdektelennek tűnő vörös porfírtömb hevert - mint megtudtam, ennyi maradt az istennő egykori hatalmas szobrából, amit már az ókorban is kritizáltak azzal, hogy ha felállna, romba döntené az épületet. Most viszont nem más, mint egy töredéknyi kő, egy ruha redőinek apró részletével. Jó volt ülni egy kicsit a szentély csendjében, és elmélázni rajta, mennyi eseményt, milyen beláthatatlan történelmet, milyen sokrétű, sokszínű várost testesített meg az istennő, akit egykor ezen a helyen tiszteltek.