Mesék kertje (Népmesék nyomában a világ körül 182. - Kazahsztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Stories of the Steppes

Kazakh folktales

Mary Lou Masey 

David McKay, 1968.

A kötetben 19 mese szerepel, amiket a könyv elején felsorolt orosz nyelvű forrásokból fordított a szerző. Nem szó szerinti fordítások, de megtartották az eredeti mese formáját, és a nyelvezetük eléggé szórakoztató. Fekete-fehér illusztrációk kísérik őket, és a kötet végén szószedet is található. Rövidnek tűnt ez a 19 mese, szívesen olvastam volna még. 

Fénypontok

A kötet legszebb meséje egyértelműen A varázslatos kert, ami régi kedvenc már a repertoáromban. Szintén nagyon szeretem a történet, ami arról szól, hogy a meséket mesélni kell - különben bosszút állnak azon, aki elhallgatta őket. Ebben az esetben egy legény az esküvőjén tagadta meg a mesemondást, és a menyasszony furfangos húga mentette meg őt a mese-szellemek bosszújától.

Bájos volt A kis tevéről szóló sztori, aki elkóborolt és majdnem felfalták a farkasok. Amikor két ember nem tudta eldönteni, melyiküké a teve, egy furfangos harmadik farkasüvöltést hallatott, és megnézte, melyik csordába szalad a kis teve az anyjához... Kevésbé volt kedves a teve Az állatok vitája című mesében, amely a kazah állat-naptár születéséről szólt. A versenyt, hogy ki látja meg először a napot, a furfangos egér nyerte meg (a teve púpján állva), ezért az egér éve az első a ciklusban. 

Tetszett a három kérőről szóló történet is, akik összevesztek a lányon, akit az apja mindhármuknak odaígért. Végül egy bölcs bíró felfedezte, hogy a lány már a szíve szerint választott közülük, és eldöntötte, hogy hozzá is menjen feleségül. Más mesékben is szerepeltek talpraesett lányok: A favágó lánya például sorozatosan átvert egy gazdag embert, aki megpróbálta őt és az apját kiforgatni a vagyonukból. Végül mesemondó versenyben győzte le. Érdekes módon A varázsgyűrű, aranycipő, és gallyak meséjében a hős három tündérlányt győzött le a tudta nélkül (akik ráadásul embereket ettek), aztán végül, amikor a nyomukra bukkant, feleségül vette mind a hármat, és boldogan élt velük. 

Az illusztrációtól volt külön mókás A buta farkas meséje, amelyben a ragadozótól minden zsákmánya más és más furfangos módon szabadult meg.

Kapcsolatok

Akadtak ismerős mesetípusok a könyvben, pl. egy vitéz szabólegény (ebben az esetben nagy szakállú öregemberrel, Old Man Kurai címen), és csizmás kandúr (Salakhbai és a róka). Segizbai és az egérlányka története az a mesetípus volt, amikor az apa mindenképpen a legerősebb kérőhöz akarja feleségül adni a lányát, és a Nap, eső, szikla után kiderül, hogy egy egér az.

Az ügyeletes trickster Aldar-Kos (avagy Adar-Kossze). Az egyik mesében sorozatosan átvert egy zsugori gazdag embert, aki rejtegetni próbálta előle az ételt. Szintén felbukkant egy ravasz róka, aki azt állította, hogy eljött a világbéke - de egy még ravaszabb fürj nem dőlt be neki (ilyet olvastam már máshonnan is).

Hova tovább?

Kirgizisztánba!

Hamupipőke királyfi: Ismert népmesék ellenkező nemű változatai (Feminista Népmesék különkiadás)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.

(Linkek a címekben)

Fiú Hamupipőke

Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani. 

A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.

Alvó királyfi

Csipkerózsikához hasonlóan léteznek olyan mesék is, amelyekben egy mély álomba varázsolt királyfit kell felébreszteni. A török Sárkányherceg meséjében például tündérek varázslata alatt áll az ismeretlen ifjú, akit a vándorúton lévő hősnő megment és felébreszt. Létezik egy hasonló görög népmese is, és valójában egy teljes mesetípus (ATU 425g), amelyben a hősnőnek hosszan kell virrasztania egy alvó királyfi mellett, míg az magához nem tér. Sok esetben egy hamis menyasszony az utolsó pillanatban átveszi a helyét, de olyan változatot is tudok, ahol a két lány inkább összebarátkozik.

Piroska

Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.

Az ebvári kisasszony

Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is. 

Az álomlátó lány

Magyarul Álomlátó fiú vagy Kékfestőinas címen ismert a mesetípus, melyben egy legény csodás álmot lát, de nem akarja elárulni senkinek - vagy pedig elmondja, de a szülei megharagszanak érte (ld. József és testvérei). A mese végére természetesen a csodás álom valóra válik. A zöld ember lánya című görög népmesében (amely a hamarosan megjelenő könyvemben is szerepel), egy lány lát álmot arról, hogy hatalmasabb uralkodó lesz az apjánál is. Az apja erre száműzi, és a lányt egy titokzatos, vadonban élő ember fogadja be - nevelőapjaként ő gondoskodik arról, hogy az álma valóra váljon. 

Okos legény

Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat. 

Elrabolt tollruha

Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát. 

Világszép királyfi

A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)

A szótlan királyfi

Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére. 

Titkos feleség

Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek. 

Három grapefruit királyfi

Nálunk leginkább Nádszálkisasszony néven ismert az a mesetípus (ATU 408, A három narancs), amelyben egy királyfi három gyümölcsöt / tojást / nádszálat vág fel, amelyekből szépséges tündérlányok ugrálnak elő. Az első kettőt nem tudja megtartani, de a harmadik végül a felesége lesz. 

Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik. 

Rózsaszépség

Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni. 

Csodamadár szíve

Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve. 

Árgilus

Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz. 

Égig érő paszulyok

A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).

Emellett több olyan mesével is találkoztam a világ körül, ahol bátor lányok kapaszkodtak fel a paszulyon az égbe: volt egy ilyen lett és egy naurui történet is.

"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."

Aha.

Ivánok és Vasziliszák korlátlan mennyiségben (Népmesék nyomában a világ körül 181. - Oroszország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A tűzmadár

Orosz varázsmesék

Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev

Magvető, 2006.

Magyar nyelvű válogatás Afanaszjev klasszikus 19. századi mesegyűjteményéből (ami a németeknek a Grimm testvérek, az az oroszoknak Afanaszjev). Ebben a kötetben 75 varázsmese szerepel (a gyűjtő által legfontosabbnak tartott mesei műfaj), valamint hét 18-19. századi ponyvamese. Jegyzeteket nem kapunk a szövegekhez, de a tartalomjegyzékben van típusmutató, az utószóból pedig megismerkedhetünk Afanaszjev életével és a gyűjtés történetével. Utóbbiból többek között az is kiderül, hogy Afanaszjev maga nagyon kevés mesét jegyzett csak fel; a többit a Földrajzi Társaság archivált szövegeiből szedegette össze és rendezte kötetekbe (az orosz földrajztudósok a saját munkájuk mellett mindenféle néprajzi adatokat is gyűjtögettek). Ehhez jött még Vlagyimir Dal kéziratos népmesegyűjtése, ami már jegyzetekkel és a mesemondókról szóló adatokkal is el volt látva; ő a korai magyar gyűjtőkhöz hasonlóan országos levelező-hálózatot működtetett, ezen keresztül gyűjtötte a meseszövegeket. 

A kötet maga olvasmányos, sok "nagy klasszikus" orosz mese megtalálható benne, a zseniális Ivan Bilibin illusztrációival megspékelve (bár sajnos fekete-fehér verzióban). 

Fénypontok

Az egyik kedvenc orosz mesém is szerepel a kötetben: Bölcs Jelena különleges tündérasszony, aki sárkányok vontatta hintóban repül, és éjszakánként varázslásra tanítja az otthonról elszökdöső lányokat. A hős úgy nyeri el a kezét, hogy el kell tudnia rejtőzni előle. Nagyon klassz verzió volt a halhatatlanságot kereső királyfi meséjére A Nap nővére és a banya. Itt a hős a meneküléshez szükséges eszközöket nem a saját megmentésére dobálta hátra, hanem odaajándékozta olyanoknak, akiknek szükségük volt rá (a fává változó gereblyét például egy favágónak). Cserébe a barátai megmentették a banyától (aki a saját húga volt). Szintén klassz verzió szerepelt az álmot látó fiú meséjére (Jövőt jósló álom), ahol a hős valójában azt álmodta meg, hogy jó barátját, a cárevicset fogja győzelemre segíteni mindenféle furfangos feladatok megoldásával. 

Mókás mese szólt arról, Hogyan gyógyította meg a katona a cárlányt, akit ördögök kínoztak, azáltal, hogy sorra átverte az összes ördögöt (és még csak feleségül se vette a lányt). Szintén szimpatikus volt A csonkalábú és a vak vitéz meséjének igazi hőse, Katoma apó, aki egy kicsit élhetetlen cárevicset mentett meg folyamatosan egy gonosz királylány mesterkedéseitől. Amikor a lány levágatta a lábait, Katoma apó összeállt egy öreg vak vitézzel, és ketten együtt győzték le a további próbákat.

Tetszett A medve-cár több változata is, ahol a gonosz medvének ígért gyerekeket mindenféle állatok próbálták megmenteni, míg végül egy "taknyos bika" sikerrel is járt. Szintén az egyik kedvencem volt a "Menj el oda, nem-tudom-hova, hozd el azt a valamit, a nem-tudom-mit" című sztori, amely kalandos és szövevényes úton jutott el a happy ending (a valami, amit el kellett hozni, egy Falatnyi-ész nevű láthatatlan lény volt egyébként). Tanulságos és elgondolkodtató volt a Bánat meséje, melyben a Bánat egy szegény ember nyakára telepedett, és elherdálta mindenét, míg a fickó furfangos módon meg nem szabadult tőle (és átpasszolta egy gazdag embernek, aki végül, meglepő módon, szintén furfangos módon megmenekült).

Sok olyan klasszikus orosz mese is szerepel a könyvben, amik az évek folyamán bekerültek a nemzetközi köztudatba. Ilyen például Morozko, avagy Fagy-apó története, aki megjutalmazza a kedves lányt, és megfagyasztja a mogorvát. Szintén ismerős lehet sokaknak A szépséges Vaszilisza, aki tűzért indul a sötét erdőbe Baba-jaga kunyhójához a játékbabájával a zsebében; a harcias Tengerlánya Marja (Marja Morevna) és az erejét tojásban rejtegető Halhatatlan Koscsej; a vőlegényének varázslatos holmikat készítő és varázstáncot lejtő Béka-cárkisasszony, vagy a címadó Iván cárevics, a tűzmadár, és a szürke farkas. A fényességes sólyom, Finyiszt tolla az olasz Kanári királyfi egy szélesebb körben ismert változata.

Természetesen gyakori vendég volt a mesékben Baba-jaga, a rettenetes boszorkány, aki mozsárban repül, csirkelábú házban lakik, és emberhúst lakmározik. A kedvenc sztorim vele kapcsolatban egy kicsike kis mese volt, amelyben egy kandúr, egy veréb, és egy házimanó házába tört be minden nap... hogy megszámolja a kanalakat. Végül az ijedős, de lerázhatatlan házimanó bánt el a boszorkánnyal. 

Kapcsolatok

A szövegek úgy voltak elrendezve a kötetben, hogy hasonló mesék követték egymást, egy típusból gyakran két-három változat is (néha egy fejezeten belül). Sok volt az ismerős típus: Szorgos és lusta lányok (pl. A lány meg a mostohanővére, ahol egy egérke segít a hősnőnek egy medve házában túlélni), Fehérlófia (Rézország, Ezüstország, Aranyország, itt Baba-jaga madara vitte a hőst vissza a felszínre; valamint a remek Napkelte, Este és Éjfél, ahol a két idősebb fivér gond nélkül felhúzta az öccsét a felszínre, nem árulták el), klasszikus varázslatos segítők (A repülő hajó; A hét Szimeon, utóbbi esetében varázslatos szibériai macskával megspékelve; az egyik Szimeon képessége az volt, hogy víz alá tudott vinni egy egész hajót, majd ismét felmerülni vele, mint a Karib-tenger kalózaiban...), iker királyfiak (A két Katonafia Iván, akiket végül a happy end után a leölt sárkányok húga levadászott), állatsógorok (Fjodor Tugarin esetében időjárás-sógorok: Szél, Jégeső, és Mennydörgés), számtalan üveghegyi királykisasszony (pl. Szivko-Burko, Bolondocska Ivanuska), Aladdin-féle varázsgyűrű (A varázsgyűrű), Fortunatus (Szarvak), aranyat köpő királyfiak (Mese a kacsáról meg az aranytojásokról), Hófehérke (A bűvös tükör), varázslatos menekülés (A tengeri cár és Bölcs Vaszilisza), drágakőhegy (jelen esetben Aranyhegy), varázsló tanítványa (A fortélyos tudomány), hét évig fürdés nélkül élő obsitos katona (Mosdatlan, akiről kiderül hogy egyben egy gyakorló kisördög vizsgamunkája is volt), aranyhajú kertészbojtár (Nemtudomka), és szerencséjét kereső ember avagy az ördög három arany hajszála (Gazdag Marko és Boldogtalan Vaszilij).

Külön érdekes volt a szorgos és lusta lányok meséjére A hattyúludak című történet, melyben egy lány az elrabolt öccsét indult el kiszabadítani, és menet közben mindkét szerepet maga töltötte be. Odafelé lusta lány volt, aki figyelmen kívül hagyta a segítőket, ám visszafelé menekülve mégiscsak megtette, amit kértek tőle.

Megint felbukkant a motívum, ahol a hős csak egyszer vág oda a gonosz boszorkánynak, mert másodjára már feléledne tőle.

Hova tovább?

Kazahsztánba!

MythOff Aquincum: Vissza a klasszikusokhoz

A koronavírus miatt február óta nem volt alkalmunk Mítoszok Csatáját rendezni, és már mindannyiunknak nagyon hiányzott. Kapva kaptunk tehát a lehetőségen, amikor az Aquincumi Múzeum meghívott minket egy "külső helyszínes" előadásra: a múlt hétvégén szervezett Római Fesztivál keretei között mesélhettünk az aquincumi polgárváros romjai között. Alkalomhoz illően nem csak kiöltöztünk mindannyian római ruhába, de természetesen görög és római mítoszokkal is készültünk. 

Délután, a gladiátorviadalt követően kerültünk sorra. Mivel erősen tűzött a nap, úgy döntöttünk, mindenkinek jobb lesz, ha nem a szabadtéri szánházban tartjuk meg a csatát, hanem a közelben álló hatalmas fa árnyékában, ahol senkinek sem sül ki az agya. Jó ötletnek bizonyult: nagyon hangulatos mesemondás kerekedett a juharfa alatt, az 50-60 főnyi közönség állhatatosan velünk maradt két órán keresztül. A szavazást is ókori módra oldottuk meg, urnába dobált cserepekkel voksolhattak a hallgatók, díjként pedig a múzeum jóvoltából kerámia antefix-másolatokat oszthattunk ki. 

Így zajlott a mesélés:

Első kör: Élet és halál

Az előadást Hajós Erika nyitotta meg Erüszikhthón király mítoszával, akit örök éhséggel büntetett Démétér istennő a gőgössége miatt (ez nekem is nagy kedvenc történetem, be is válogattam a kamaszoknak szóló sztorik közé). A második mítoszt Gregus László mesélte, ő Aeneas alvilágjárását ecsetelte nekünk, a római birodalom alapításának kapcsán. 

A szavazókérdés: Melyiket vállalnátok inkább, az örök éhséget, vagy a leszállást az Alvilágba?

A győztes: Aeneas. A többség inkább menne az Alvilágba, minthogy éhes maradjon.

Második kör: Szerelem

Itt szerepeltem én, és új mítoszt avathattam a repertoáromból: Dea Muta, a Néma Istennő történetét meséltem. Ő egykor fecsegő nimfa volt, aki megmentette egy barátnőjét Jupiter "szerelmétől", majd Mercurius istenség titkos kedvese lett. Nagy Enikő Philemon és Baukisz megható mítoszát mondta, amelyben egy idős pár egyetlen kívánsága az volt, hogy együtt távozhassanak ebből a világból. 

A szavazókérdés: Melyik szerelmet választanád: azt, ami gazdag, de titokban kell tartani, vagy az, ami szegényes, de nem kell titkolni?

A győztes: Philemon és Baukisz. A többség inkább nélkülözne, mint titkolózna. 

Harmadik kör: Trója

Stenszky Cecília, a kör első mesélője, Philoktétész, a szerencsétlen íjász történetét mondta el nekünk, ami a trójai háború végéhez kapcsolódik. És hogy ne maradjunk le a sztori előzményéről sem (amelyet Aquincumban mozaikon is megtekinthetünk), Dala Dániel, Aquincum helyi "beépített embere" elmondta nekünk Héraklész halálának mítoszát is hozzá.

A szavazókérdés: Kitől vennél inkább íjászleckéket?

A győztes: Héraklész. A többség inkább választaná a dühös, mint a büdös tanítómestert. 

Nagy élmény volt ókori romok között ókori mítoszokat mesélni. Remélem, lesz még rá alkalmunk máskor is!

Hősök a vadonban (Népmesék nyomában a világ körül 180. - Georgia/Grúzia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Georgian Folk Tales
Marjory Wardrop
David Nutt, 1894.

A könyvben harmincnyolc történet található, három részre osztva: 16 grúz mese, 8 mingrél mese (Grúzia nyugati partján élő etnikai csoport), 14 guriai mese (szintén grúz népcsoport az ország nyugati részén). Ez a könyv volt az egyik első angol fordítás a grúziai szájhagyományból. A szerző grúz nyelven kiadott gyűjteményeket használt alapul a fordításaihoz, melyeket fel is sorol az előszóban. A régies nyelvezet miatt a szövegek helyenként döcögősen olvashatók, de azért sok érdekes pillanat volt bennük. A bonyolultabb utalásokat és idegen kifejezéseket lábjegyzetek magyarázzák. 

Fénypontok

A kedvenc sztorim a könyvben A királyfi és a róka meséje volt, ami semmiféle általam ismert típushoz nem hasonlított. Egy apjától elszökött királyfi társaságra talált az erdőben egy róka, egy medve, egy sas és egy farkas személyében, akiktől eleinte félt, de az állatok olyan hűségesen gondoskodtak róla, hogy nem lehetett oka panaszra. A róka irányítása alatt az állatok palotát építettek, bútort faragtak, kertet ültettek, majd hoztak neki egy királykisasszonyt is. A király azonban kerestetni kezdte a lányát egy furfangos vénasszonnyal, akinek sikerült a menyasszonyt visszalopnia. Az állatok ismét elhozták, mire a király sereggel jött ellenük. Az állatok hatalmas harcban legyőzték a sereget. A királyfi boldogan élhetett volna... csakhogy hálátlanságában megfeledkezett a barátairól, és a róka megátkozta, hogy írmagja se maradjon. Attól fogva, végzi a mese, megint az állatok uralkodtak az erdőben...

Kapcsolatok

Itt is sok ismerős mesetípussal találkoztam: volt Varázslóinas (Mester és tanítvány), Békamenyasszony (A békabőr, melyben még az Alvilágba is leszállt a főszereplő), kővé vált királyfi (Ghvthisavari), varázslatos menekülés (A herceg), Hamupipőke (Conkiajgharuna, megint csak furfangos öregasszonnyal), Két tolvaj, Elrejtett erő (Kazha-ndii), mindent látó királylány (A királyfi aki összebarátkozott az állatokkal - itt a sikeres segítő egy óriási sakál volt, aki üreget ásott a palota alá), és üveghegyi királykisasszony (A pap legkisebb fia). 

Megint előkerült az a mesetípus is, amikor a fivéreinek ételt szállító lányt útközben elrabolja egy szörny, és végül mindannyiukat egy újonnan született kistestvér szabadítja ki (Aspurtzela), ami itt ráadásul egy Fehérófia-alvilágjárással is kombinálva volt. A végén megkérdezték, hogy vajon a lányok vagy a fivérek hibája volt-e, hogy a hős az alvilágban maradt, mire a királylány közölte, hogy nem volt a lányoké, mert őket kényszerítették a fivérek. Egy másik, "elrejtett erő" mesében (Geria, a szegény ember fia) a megölt hős menyasszonyát az ellensége feleségül akarta venni, mire a lány azt mondta neki, vagy megküzd vele, vagy fél évre gyászolni hagyja - és az ellenség túl gyáva volt ahhoz, hogy megküzdjön a tűzrőlpattant királylánnyal. Egy "aranyhajú ikrek" mesében (A három lány és a mostoha), a kútba hajított lányokat a legkisebb nővér mentette meg, akinek imájára az egyik keze ásóvá, a másik csákánnyá vált, így ki tudta ásni magát a kútból. A király és az alma egy érdekes verzió volt a "szótlan szultánkisasszony" mesére, csak itt lány helyett királyfival, akit a király egy elvarázsolt alma és három mese segítségével szólaltatott meg.

Tricksterek közül tiszteletét tette Naszreddin Hodzsa, aki Shah Alinak mondott olyan történetet, amire már a király is csak annyit tudott válaszolni, hogy "ez már nem igaz!" Vicces módon előkerült az a tanmese is, amelyben egy tudós leszól egy tengerészt, mert nem tud olvasni, ám nem sokkal később kiderül, hogy a tudós meg úszni nem tudott... Valamint az a mókás sztori is, amelyben egy tudós azon elmélkedik, miért nem fán nőnek a dinnyék. 

Hova tovább?

Oroszországba!

Rózsák, dervisek, harcos asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 179. - Azerbajdzsán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Százegy azerbajdzsáni népmese I-III.

Abdullájeva Szvetlána

Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.

Egészen lenyűgöző, nemzetközi szinten is ritka gyűjtemény (angolul nem is találtam azeri népmesekönyvet). A 101 mesét egy 2005-ös azeri gyűjteményből válogatták és fordították (abban eredetileg 156 mese volt, amiket a 20. század elején gyűjtöttek). Az előszóból megismerhetjük a könyv születésének történetét, amiben külön érdekes pont, hogy a meséket a magyar mesevilághoz való hasonlatosságuk alapján válogatták. Ennek ellenére voltak közöttük teljesen egyedi, különleges darabok, és váratlan variációk is; egy az egyben az azerbajdzsáni kultúrában merülhet el, aki olvassa őket. 

A mesék kulturális vonatkozásait lábjegyzetek magyarázzák, a kötetek végén pedig szószedet található. A szöveget szép, színes, azeri művészektől származó illusztrációk kísérik. A borítóképek Arif Hüszejnov munkái.

Fénypontok

Nagyon tetszett a könyvben, hogy rengeteg bátor, talpraesett, okos lányokról és asszonyokról szóló mesét tartalmaz. A kedvencem Nárdán kisasszony volt, amiről nemrég részletesen blogoltam is. Lala és Nergiz történetében két ikertestvér, egy lány és egy fiú menekült el a mostohájuk elől, különváltak, és mindenféle kalandokba keveredtek. A lány, Nergiz, megölt egy óriást, egy sárkányt, és egy tengeri szörnyet, mielőtt végül megtalálta a testvérét és a boldogságát. Adzsem fia Ibrahim meséjében a hős anyja, Dosztu asszony páncélban, karddal védelmezte a menyét egy ellenséges hadseregtől, és százakat le is kaszabolt mielőtt csellel legyőzték. A szerelmesek idővel egymáséi lettek, a harcias anyós pedig boldogan élhetett a családja körében. A héthegyi alma történetében egy Perinús nevű királykisasszony választott férjet magának a kertészlegény személyében, és mindenféle furfangokkal elérte, hogy az apja engedje őket összeházasodni (közben a legénynek még aranyalmát és nílusi égő múmiát is kellett hoznia, hogy bizonyítsa a rátermettségét.) Gülnár kisasszony óriásokkal küzdött meg és negyven nyelven olvasott fel varázsigéket, hogy egy elrabolt királyfit megszabadítson. Gara Haszán történetében egy uralkodó egyetlen asszony árulása miatt minden nőt ki akart irtani, míg a főhős egy történettel be nem bizonyította neki, hogy ugyanígy vannak hősies, hűséges asszonyok is. 

A legérdekesebb, legszövevényesebb történet egy Tapdig nevű hőshöz fűződött, aki azonban szinte csak mellékszereplő volt egy kozmikus családi viszályban. A Nap beleszeretett az Alvilág Urába, de a Nap lányának nem tetszett az anyja afférja, ezért a két nő megpróbált kitolni egymással, miközben a viszályukba keveredett a dzsinnek királyának a fia, egy elrabolt kisasszony, és maga Tapdig is. Végül a Nap lányának el kellett fogadnia, hogy az anyja az Alvilág Urának oldalán boldog. Ebben a mesében a hősök és az antihősök is boldogan élhettek.

Nagyon kalandos sztori volt Semi története, amelyben egy vándorló királyfi először beállt cukrásznak, aztán beleszeretett egy padisah lányába akinek édességet szállított. A legény mestere azonban magának akarta a lányt, és mindenféle módokon megpróbálta elveszejteni a királyfit, akinek egy bátor, barátságos pásztor sietett az utolsó pillanatban (többször is) a segítségére.

A sirváni kádi története egy fiatal padisahról szólt, akit mindenféle szélhámosok sorozatosan kiforgattak a vagyonából. A hiszékeny legény végül útnak indult a világba, és egy másik birodalomban már a saját hibáiból tanulva fedett fel egy összeesküvést, és mentett meg egy csapat elrabolt lányt egy álszent káditól. Dasdemir meséje egyenesen egy többgenerációs gyilkossági nyomozás volt, melynek hőse szövevényes módon derített fényt a padisah udvarában uralkodó korrupcióra.

Logman, az orvos izgalmas történet volt egy csodás képességekkel rendelkező gyógyítóról (létező személy alapján), aki többek között agyműtétet is hajtott végre. Dzsirtan meséje cserébe egy egyszerű de mókás sztori volt, ami sok szülőnek ismerős lehet: egy apró legénykéről szólt, aki a társaival együtt egy óriás fogságába került, de sikerült az óriást félig az őrületbe kergetnie azzal, hogy nem volt hajlandó este aludni menni...

Voltak különös pillanatok is az egyes mesékben. A kígyó és a lány történetéből például megtudtuk, milyen folyamatok során, hány száz év alatt alakulnak a kígyók sárkánnyá, és a sárkányok gonosz emberré. Oháj és Ahmed meséje egy varázslóinas-történet volt, melyben a gonosz varázsló egy különleges részletességgel leírt palotában élt, melynek minden része az áldozatai szenvedéséből volt felépítve. A sztori második felében a lány, aki segített a hősnek legyőzni gonosz apját, a saját maga kedvéért is adott neki egy küldetést, hogy "lássa, mire lenne képes érte." 

Kapcsolatok

A válogatási szempontok alapján nem meglepő, hogy rengeteg ismerős mesetípus szerepel a gyűjteményben, némelyiknek több változata is. A teljesség igénye nélkül volt: Szóltan szultánkisasszony (Melik Mehmed; Jagub és a halak padisahja), három válogatós legény (A három herceg; A rubint), többféle Fehérlófia, néha elrabolt aranyalmákkal (Szüdemen; Melikmemmed; A kis herceg), ébenfa paripa (Nazik Beden), elátkozott testvérek (A hét testvér), mesterséget tanuló király és okos lány (Sah Abbász, a takács), hamis jós és házsártos feleség (Isten mentsen meg Hamperitől), álomlátó fiú (A szabó inasa), csizmás kandúr, avagy róka (Körte úr), mesétől meséig vándorló hős (Hatem története), többféle üveghegyi királylány és állatsógor (Hárombajszú Kösza; Melik Dzsamil története), kalapvári kisasszony (Hosgedem), nővéreit gyilkos férjtől megmentő lány (A három nővér története), drágakő-hegy (Telet története; ebben maga a Szimurgh madár is megjelent), aranyhajú kertészbojtár (Fiú a fehér lovon), többféle Aladdin / varázsgyűrű sztori (Janig; A varázsgyűrű), tűzmadár-keresés sorozatos próbákkal (A fehér madár, aki itt a segítő volt), Térdszéli Katica (Hadzsi lánya), saját férjét háromszor elcsábító furfangos lány (Önts vizet a kezemre!), csapdából kiszabadított hálátlan állat (Jóért jót), varázslatos segítők (A hat útitárs), Fortunatus (Emír és a sah lánya; A mihaszna fiú), három narancs (A gránátalmalány), a vadász fia (Vadász Pirim története; Juszif és Szenuber), királyfivá változó királylány (Benidás város titka), emberevő lány akit a fivére győzött le (A vasfogú lány), és a mese arról, mióta tartják tiszteletbe az öregeket (A zsarnok padisah). 

Örömmel olvastam egy újabb verziót a jószívű ember történetére, akik rabló-tanoncnak állt, de a kedvességével mindig elszúrta a feladatot (Mehemmed). Megint előkerült az a sztori is, amely egy igazságtalan uralkodóról szólt, aki nem a bűnöst lógatta fel, hanem azt, akinek a feje illett a hurokba (Logman és inasa). Iszkender Zülkarnejn legendája a Nagy Sándor- mondakörből származott, és egyesítette magában A szamárfülű király és A Sötétség Országa motívumait. Megint felbukkant az a motívum is, amikor a királylányok házasságra való érettségét görögdinnyék felvágásával mérték le (Semszi Gemer).

Különösen szerettem azokat a történeteket, amik váratlan fordulatokat vettek az ismert szüzséken belül. Hátborzongató volt például a "kacagó hal" meséjére A száraz fej című sztori, amelyben a hős azért született, mert az anyja porított múmiafejet evett. A hős aztán felfedte a padisah feleségének hűtlenségét, majd maga is száraz fejjé változott, és elgurult, várva a következő áldozatára... Rejhan történetében, ami egy Fehérlófia-verzió volt, választ kaptunk arra is, ki volt és honnan érkezett a nagy szakállú törpe, aki ellopta a hősök ennivalóját. A herceg és a béka meséjében királyfiak dobáltak aranyalmákat királylányoknak, és nem fordítva. Ez egyébként egy Békamenyasszony verzió volt, amelyben a béka összebarátkozott egy csomó másik állattal, és végül közösen, rettentő hadseregként győzték le a gonosz padisahot. A kedvencem azonban az a Hamupipőke-verzió volt (A szép Fatma), amelyben egy furfangos öregasszony segített a lánynak szétválogatni az összekevert magokat: hozott neki három edény új magot, az összekevert kupacot meg kidobta a csirkéknek. Okosan kell dolgozni, nem keményen.

Hova tovább?

Grúziába!

Hét tenger meséi - Tengerparti körbeblog

A Mozgó Könyvek lelkes munkatársa, Benedek Patrik azzal keresett meg mesemondókat, hogy egy egész hetet szeretne a mesék világának szentelni. Ezen a héten sok mesés videó, cikk, és mindenféle megosztás mellett egy körbeblogot is tartunk, amelynek témájául közösen a tengert és a tengerpartot választottuk (ha már idén úgyis sokan kimaradunk a nyaralásból).

Nekem külön kapóra jött ez a téma, ugyanis épp a hét elején értem haza a Világszép Alapítvány legutóbbi táborából a paloznaki Meseközpontból. A kiskamaszoknak szóló táborunknak idén a Felfedező Tábor nevet adtuk, és az egész hetünk a hajózás, kincskeresés, kalózok, és tengeri legendák körül forgott. Megtanultunk iránytűt használni, napórát olvasni, kötelet csomózni, és két valódi szabadulószobát is megoldottunk!

A Világszép táborok minden napját reggeli mesemondással indítjuk, és esti mesével zárjuk. A meséket én válogattam össze és mondtam el; igyekeztem minél több kultúrával, és minél több tengeri kalanddal megismertetni a táborozókat. Íme, a heti menü:

Első reggeli: A Tengerjáró Szindbád (első + második utazás)

Mi is lehetne jobb felütés egy felfedező táborhoz, mint Szindbád utazásai? A név sokaknak ismerős, de úgy tűnt, a történeteket ez a korosztály még nem ismeri részletesen. Mondjuk amikor nyúzott tehén kezdett potyogni az égből, akkor a felnőtteknek is elkerekedtek a szemei... Ez a sztori magában foglalta a klasszikus bálna-szigetet, a rukh-madarat, valamint a Drágakövek Völgyét, ami az egyik kedvenc mesetípusom. 

Első este: Hogyan tanultak meg navigálni az emberek? (Marshall-szigetek)

Egy erősen Moana hangulatú legenda arról, hogyan tanult meg egy lány navigálni a tengeren három titokzatos idegentől. Az idegenek bekötött szemmel bedobták a vízbe hol itt, hol ott, és a hullámokból, a szélből, a madarak hangjából kellett megmondania, mikor hol van. Vadregényesen hangzik, de Polinéziában még a 20. század végén is éltek öreg navigátorok, akik tudtak vakon tájékozódni a szigetek között.

Második reggeli: Az első tonhalak (Maldív-szigetek)

Klassz sztori egy navigátorról, akinek a legénység megeszi a vacsoráját, és ezért büntetésből sodródni hagyja a hajót 88 napon keresztül. A hajó végül kis híján leesik a világ szélén, amikor a navigátor végre abbahagyja a duzzogást, és megment mindenkit. Hazafelé menet még egy raj tonhalat is a hajóhoz köt némi varázslattal. 

Második este: A Tengerjáró Szindbád (negyedik + ötödik utazás)

Visszatértünk Szindbádhoz, aki közben ismét útra kelt; megint felbukkant a rukh-madár (amit a gyerekek izgatottan ismertek fel, és mondták előre, hogy ebből baj lesz...), voltak kannibálok (mindenki hangos rémületére), és Szindbád nyakában lovagló tengeri öreg is.

Harmadik reggeli: A sellők szigete (Orkney)

Nagyon szép legenda egy lányról, akinek nyoma veszik, mígnem évekkel később egy tengeren sodródó hajó megmentésére bukkan fel ismét. A hajót a sellők titokzatos szigetére, Hildalandra vezeti, ahol évek óta él sellő férjével és a gyerekeivel. A hajósok megismerkednek a sellők világával, majd kalandokkal és élményekkel gazdagabban térnek haza. Szeretem ezt a mesét, mert az emberek és a sellők végig barátságos kapcsolatban vannak, egyik sem veri át a másikat.

Harmadik este: Thor horgászni megy (Északi mitológia)

Tavaly után közkívánatra nem maradhatott ki az északi mitológia az idei táborból sem. Azt a sztorit meséltem, amikor Thor és Tyr útnak indulnak a Tejúton is túlra, hogy elhozzák Hymir óriás üstjét. Útközben kitérőt tesznek a tengerre horgászni, és Thor kis híján kifogja Jörmungardot, az óriási világkígyót. Kalandos sztori, remekül mesélhető, Thort pedig ez a korosztály különösen szereti.

Negyedik reggeli: A Mágnes-hegy (Olasz-német legenda)

A Vergilius-mondakör egyik legklasszabb darabja. Vergilius (aki a középkori hagyományban költőből varázslóvá avanzsált) egy hajó legénységének tagjaként hajótörést szenved a legendás Mágnes-hegyen. Itt találkozik egy palackba zárt ősöreg varázslóval, aki segít neki felkutatni a szigeten egy varázskönyvet, melynek segítségével megmentheti a legénységet. 

Negyedik délután: Aisha, a Démonvadász (Algéria)

A negyedik napon erdei expedícióra indultunk, és az ebédet is az erdőben költöttük el, örvendezve a frissen kiásott (!) kincsesládák felett. Ennek megfelelően az ebéd utáni csendes pihenőt a jutalomcsokit majszolva a hűs árnyékban mesemondással töltöttük ki. Aisha hosszú és kalandos történetének azt a részét meséltem el, amikor tengeri szörnyekkel száll szembe (és üvegládában utazást tesz a tenger mélyére, megnézni őket). Valamint azt a pillanatot is, amikor találkozik Szindbáddal, mert ez szép visszautalás volt az előző napok meséire.

Negyedik este: Csillagos mesélés!

A tábor utolsó estéjén kifeküdtünk pokrócokra a Meseközpont kertjében, és bámultuk a ragyogó, csillagos eget. Paloznakról még a Tejutat is tisztán lehet látni, ami mind táborozóknak, mind a felnőtteknek nagy élmény volt. Meséltem mindenféle csillagképekről, a nyári égbolt alakjairól, és közben el-elkaptunk egy-egy hullócsillagot is. Olyankor mindig megálltunk kívánni...

Búcsúmese: Natikan és a szelek (Moken történet nyomán)

Nemrég olvastam egy egész könyvre valót a mokenek meséiből (ők tengeri nomádok Malajzia partjainál). Ez a történet fogott meg a legjobban, amelyben két testvér útnak indult egy titokzatos és gazdag nyugati országba. Útközben a tomboló szeleknek kellett adniuk a kormányt, a vitorlát, az árbocot, és a hajó orrát, de varázslatos énekükkel így is átjutottak a tengeren. Amikor a mesében éneklés volt, kis csapatunk együtt énekelte a közös Világszép dalt. Így jutottunk át mi is a tengeren, élményekkel és kalandokkal gazdagabban.

A Tengerparti Körbeblog többi bejegyzéséért látogassatok el az alábbi mesemondó blogokra:

Szilvi, a Kétfülű Mesemondó

Lovranits Júlia Villő

Napos-holdas Mesék - Stenszky Cecília blogja

Nárdán kisasszony története (Feminista Multikulti Népmesék 21.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :) 

Származási hely: Azerbajdzsán

A történet

Egy Goguz nevű kegyetlen padisah álmot lát, amely megjósolja neki, hogy egy tizennégy éves lány fogja letaszítani a trónjáról. Az uralkodó erre parancsot ad, hogy titokban rabolják el és öljék meg az újszülött lánygyermekeket, miközben úgy tesz, mintha dühödten keresné az elkövetőket. A vezíre mindeközben egy titokzatos ládát vásárol egy utazótól, és egy gránátalmát talál benne. Az almából egy tízéves lány pattan elő, Nárdán kisasszony. A lányt az apja, egy pásztor változtatta almává, hogy megmentse egy szomszédos padisahtól. A szép lány híre hamar eljut Goguz fülébe is, aki mindenáron meg akarja szerezni magának Nárdánt; amikor a lány elutasítja, a padisah megöleti a vezírt. Nárdán erre férfiruhát ölt, és nyomozni kezd a városban. Fényt derít a padisah mindenféle kegyetlenségeire, és rájön arra is, hogy ő raboltatja el a lánygyerekeket. Egy éjszaka szembeszáll Goguzzal, hogy megmentsen tőle egy kisbabát, de Goguz őrei lefogják Nárdánt, és a padisah nyilvánosan halálra ítéli, azt hazudván, hogy ő volt a felelős a gyerekek eltűnéséért. Nárdán kivégzésének napján hatalmas homokvihar kerekedik, és a lány elmenekül. 

Nárdán férfiruhában egy másik királyságba vetődik, ahol találkozik egy királylánnyal, aki eddig senkihez sem volt hajlandó feleségül menni. A lány beleszeret a titokzatos idegen legénybe... Nárdán pedig beleszeret a királylány kertészébe. Kettejük között ingadozva hol férfi, hogy női ruhában jár, míg végül szemet vet rá a királylány apja. Nárdán elutasítja a kérését, és amikor a padisah erőszakkal akarja elvenni, olyat behúz neki, hogy eltörik az orra. A padisah erre börtönbe veti a lányt is meg a kertészt is, de a királylány segítségével mindketten megszabadulnak. Nárdán párbajban megöli a gonosz padisahot, és felfedi valódi kilétét a királylánynak. Ezek után mindhárman - Nárdán, a kertész, és a királylány - sereggel indulnak vissza Goguz birodalmába. Nárdán hosszas harcok után párbajban megöli Goguzt is, majd a seregével elmegy a birodalomba, ahol annak idején almává változtatták, és a harmadik gonosz uralkodóval is végez. Ezek után feleségül megy a kertészhez, és boldogan uralkodik. 

Mitől feminista?

Ha a lehető legszűkebb értelemben vesszük a feminista meséket, ez a sztori akár iskolapéldája is lehetne az "erős női hős" típusának. Nárdán nem egy, hanem három gonosz király uralmának vet véget, és előre meg van jósolva, hogy ezt fogja tenni, mint nagyon sok férfi hős esetében. (A "kiválasztott" motívum a mai ifjúsági regények kedvelt toposza is). Nárdán kisasszony bátor, okos, kitartó, jó nyomozó és kiváló harcos. Sorozatosan veszélybe kerül, néha elbukik, veszteségek érik (megölik a nevelőapját, és az elrabolt lányok pusztulását is végig kell néznie), de újra és újra felveszi a harcot, folytatja a küzdelmet. Külön szép eleme a mesének, hogy Nárdán nem magáért vagy a szerelméért küzd, hanem a népéért, a városáért, az emberek jólétéért. Olyan női hősről van szó, aki a nála szerencsétlenebb lányokat akarja megmenteni, és a nők és férfiak életét egyaránt jobbá tenni. Ő sem indult irigylésre méltó helyzetből: apja, a pásztor egy gyerektelen padisahnak adta abban a reményben, hogy hercegnőként nevelik fel, ám a padisah már gyerekkorában szemet vetett rá, ezért változtatta a pásztor almává, és rejtette el messze földön. 

A mellékszereplőkről is érdemes szót ejteni. Ott van Zernigar, a királylány aki férfinak hiszi Nárdánt és feleségül szeretne menni hozzá (miután kiharcolta az apjától az ígéretet, hogy maga választhat férjet). Amikor Nárdán felfedi előtte az igazságot, a királylány nemcsak nem sértődik meg, hanem el is kíséri Nárdánt hódító útjára. Szintén érdekes mellékszereplő az öregember, akinek Goguz fiatal korában elrabolta a menyasszonyát; vele Nárdán a nyomozása során találkozik. Az öreg lábait eltörték a padisah hóhérai, de ő felnevelt két testvért, egy fiút és egy lányt, és mindkettőt kiképezte harcosnak, hogy egyszer majd bosszút álljanak. A két testvér közül a történet szerint a lány a jobb birkózó.  

Amit érdemes átgondolni

Mai szemmel úgy érzem, hogy a kertésznek, a királylánynak, és Nárdánnak együtt kéne egy boldog triót alkotnia.

Források

Százegy azerbajdzsáni népmese II. (Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.)

Megjegyzés

Semmilyen formában nem találom ezt a sztorit angolul az Interneten. Így aztán külön hálás vagyok, hogy magyarul viszont megjelent, egy nagyon remek gyűjteményben...

Három alma hullott az égből (Népmesék nyomában a világ körül 178. - Örményország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

100 ​Armenian Tales and Their Folkloristic Relevance
Susie Hoogasian-Villa
Wayne State University Press, 1966.

A kötetben kereken száz örmény történet található, műfaj szerint fejezetekre osztva: tündérmesék, mítoszok, tréfás történetek, anekdoták, legendák, és "nőellenes mesék" (asszonycsúfolók) adják ki a gyűjtemény egészét. A szerző örmény származású amerikai kutató, aki Detroit Delray nevű negyedébe kivándorolt örmény mesélőktől, valamint saját bevándorló felmenőitől gyűjtötte a történeteket az 1940-es évek folyamán. A gyűjtés a Wayne State University archívumának részét képezi, ahonnan szintén került egy-két szöveg a kötetbe. A történeteket egyenesen a szájhagyományból, örményül jegyezték le, és aztán fordították (szöveghűen) angolra, figyelve rá, hogy valóban hagyományos mesék legyenek, és ne olyanok, amiket a mesélő olvasott valahol.
A bevezetőből megismerkedhetünk Delray örmény közösségével, az örmény család és társadalom struktúrájával, az örmény történelemmel, hagyományos örmény ételekkel, és sok más érdekességgel, amik a mesékben is visszaköszönnek. Szó esik az örmény mesegyűjtés múltjáról is, valamint azokról a kultúrákról, amiknek a meséi a legtöbb párhuzamot mutatják az örmény hagyománnyal (orosz, görög, török, grúz, szibériai, roma, magyar, olasz, perzsa, azeri, baszk, albán, izraeli, skót, arab, lengyel). Ezek a párhuzamok a kötet végén visszaköszönnek, mivel minden meséhez hosszas jegyzeteket kapunk típusszámokkal, országonként rendszerezett párhuzamokkal és forrásokkal, valamint megjegyzésekkel a mese érdekesebb motívumairól. Minden történetnél megjelölik a mesemondó személyét is. A könyv tehát nem csak érdekes olvasmány, de nagyon hasznos forrás is mesekutatók számára.

Megjegyzés: A világ mesemondói előszeretettel használják a "három alma hullott az égből..." kezdetű mesezáró formulát, ami az örmény mesék legismertebb eleme. Érdekes módon itt minden szövegben így fordult elő: "Három alma hullott az égből: egy nekem, egy a mesemondónak, egy pedig annak, aki szórakoztatott titeket." Vagyis mindhárom alma a mesemondóé.



Fénypontok

A kötet legklasszabb meséje pont az utolsó: A naplemente fia egy legényről szól, aki addig szidja a napot, míg a Nap Anyja meg nem átkozza: napkeltekor mindig meghal, és csak napnyugtakor éled fel újra. A legény idővel útra kel megkeresni a Nap Anyját, hogy bocsánatot kérjen, és megtörje az átkot. Nagyon szép, szimbolikus történet.

Nourie Hadig története egy gyönyörű Hófehérke-verzió volt, amelyben szerepelt egy "hamis menyasszony", a hősnő barátnője, aki véletlenül került a helyére. Amikor kiderült a dolog, a két lány barátsága megmaradt, és a tetszhalott hősnőt a barátnője a királyfival együtt őrizte éjjel-nappal. Egy másik bájos szerelmes történetben két dzsinn boronált össze egy lányt és egy legényt; amikor ismét elszakadtak egymástól, a lány férfinak öltözve összekerült egy királykisasszonnyal is, és végül hármasban találták meg a boldogságot. Szintén kedves volt A teknősbőr meséje, amelyben egy legény egy csinos teknőst választott kedvesének, akiből a végén persze szépséges lány vált. Klasszikus állatmenyasszony-mese volt, de tetszett hogy milyen gyengéden és kedvesen bánt a legény a tekivel. A szerelmes sztorik sorában érdemes megemlíteni még azt a mesét, amelyben egy toronyba zárt királylány magának készített férjet tésztából, és életre keltette; amikor az apja felelősségre vonta a titkos szeretőért, a lány bíróság előtt bizonyította, hogy nem lehet valakit elzárni a szerelemtől, mert az a természet rendje.
Nagyon mókás volt A halva-árus története, amelyben egy hálás dervis nem csak felvirágoztatta a szegény legény üzletét, de ráadásul a csodás édességek révén megszerezte neki feleségül a király lányát is. Amikor a király fel akarta akasztatni a sehonnani kérőt, a dervis varázslatától a fiú darabjaira esett szét, így nem volt mire hurkolni a kötelet... Végül a király feladta a harcot.
Tanulságos volt A lélekrabló meséje: három lány egy edény aranyat talált, és rémültem menekültek előle, mondván, hogy elviszi a lelküket. Hat rabló kinevette őket és megszerezte az aranyat... aztán szépen megölték egymást érte, bizonyítva, hogy a lányoknak igaza volt. Szintén a pénz játszott fontos szerepet abban a mesében, ahol egy álruhás koldus próbára tett egy gazdag legényt, hogy lássa, hajlandó lenne-e koldulni is a lánya kezéért cserébe. És ha már a kérőknél tartunk: nagyon örültem, hogy ismét felbukkant az a mese, ahol egy türelmes kérő városról városra jár, és meghallgatja az emberek történeteit, hogy hazatérve elmondhassa őket a menyasszonyának. Több kisebb sztori volt beleágyazva, és a kérőnek évekig tartott mindet összeszednie.
A hiedelemlények közül a legfurább az elk nevű manó volt, ami kiveszi az emberek máját, megmossa vízben, és megeszi, az illető halálát okozva. Az átok meséjében egy ember megakadályozta, hogy az elk a kicsinyeit megetesse egy lány májával, és szolgájává tette a manót; amikor az elk végül megszabadult, azt a kompromisszumos átkot hagyta hátra, hogy a férfi családjában nagyon könnyen törnek el a fakanalak...

A furfangos mesék közül kiemelkedett A fürdőben történt eset, amikor egy szegény ember helyet cserélt a király udvari bolondjával (akivel egyformák voltak, és a bolond pont a fürdőben esett össze holtan). Nagyon okos, ügyes módokon fejtette meg szépen lassan, hogy tulajdonképpen kivel keverték őt össze... Szintén mókás volt A trükk-verseny, amelyben két tolvaj, egy éjjeli és egy nappali, felfedezte hogy ugyanaz a nő a feleségük, és versengésbe kezdtek, hogy ki maradhat vele. Egész tisztes sztori lett belőle, mindenféle visszás húzás nélkül. Ritkán szeretem a tolvajos meséket, de ez most nagyon jó volt. Hasonlóan ritka jó változat volt A rablóké, egy nagybácsi-unokaöcs párosé, akik közül az utóbbi még a királyt is átverte, míg azt a küldetést nem kapta, hogy lopja el magát az orosz cárt. Nem csak sikerrel járt, de még jól le is égette az uralkodót...
A furfangosság mellett az igazság is szerepet kapott a mesékben. A gyanú történetében például egy okos pásztorlegényből lett kincstárnokot vádoltak meg hamisan, hogy gyémántokat lopott; végül sikerült bizonyítania az igazát, és lelepleznie az udvarban uralkodó korrupciót. A kolostori szolga történetében egy varázserejű szolga büntetett meg egy idegesítő nemes úrfit azzal, hogy szamárrá változtatta; majd visszaverte a sértett apa katonáit is a varázserejével, hogy megmentse a kolostor lakóit.
A legendák közül kiemelkedett Lochman Hehkeem, a növények nyelvén is értő nagy gyógyító története, aki megtalálta a halhatatlanság titkát, de csak a szolgáját sikerült halhatatlanná tennie, mert aztán Isten angyalt küldött, hogy pusztítsa el a jegyzeteit.

Bár ebben a kötetben pont nem szerepelt, muszáj megemlítenem kedvenc örmény mesémet, Anait királynő történetét, ami a hamarosan megjelenő könyvemben is felbukkan majd.

Kapcsolatok

A kötet nagy része ismerős mesetípusokból állt; a gyűjtő is kiemelte, hogy legtöbbjüknek vannak nagyon hasonló változatai más kultúrákban, kevés közöttük a "kifejezetten örmény" történet. A teljesség igénye nélkül, volt: Állatsógorok (Az ogre lelke), elátkozott testvérek (A hét óriástestvér), varázslatos menekülés (Abo Beckeer), csizmás kandúr (A molnár és a róka), varázslatos madár aminek meg kellett enni a szívét, Fortunatus (A varázsfügék), A vadász fia, Álomlátó fiú (varázslatos segítőkkel kombinálva), Aladdin (A varázsgyűrű), Kalapvári kisasszony (Az aranydoboz, aminek a végén a gonosz apát ki is végezték), Hamupipőke (kannibál nővérekkel), Aranyhajú ikrek (sok segítő nőalakkal), Levágott kezű lány (Mariam), Cerceruska (Szarvas-testvér), ellopott aranyalmák (Az alsó világ, zöld griffmadárral), Fehérlófia (itt Szürke ló fia, hosszú és szövevényes, többgenerációs változatban), aranyat fonó lány (Zümm Zümm néni, ahol a lány a végén túl bolondosnak bizonyult a király számára), Halálsógor (A lélekrabló angyal, ahol Gábriel játszotta a halál szerepét), szegény asszony és az ördög (A beszédes feleség), "rossz hírek" láncmesék (Egyre rosszabb; Munuck), és Aranyhajú kertészbojtár (A szörny hajszálai). Utóbbiban a királylányok úgy választottak férjet maguknak, hogy nyíllal lőttek a kérőikre, és egy erdélyi meséhez hasonlóan onnan tudták, hogy készen állnak a házasságra, hogy felvágtak egy érett görögdinnyét.
A varázsdoboz a szerencséjét (itt: gyerekáldást) kereső ember története volt, aki mindenféle kérdéseket tett fel Istennek; mivel megette a gyereket adó almát, a fickó a torkából köhögte fel a dobozt, ami a gyerekét rejtette. Felbukkant megint az a mese is, amelyben királylányt koldushoz adtak feleségül, de ő bebizonyította, hogy így is képes boldogulni; a férje által szerzett varázslatos gránátalmák kincseit pedig bölcsen költötte el. Szintén ismerős volt már A hamusepregető pénze, amelyben a kölcsönadott pénzt egy gazdag ember nem akarta visszaadni, míg egy furfangos asszony okos trükkel rá nem vette. A végén még a gazdag fickó is elismerte, hogy nem látott még furfangosabb húzást.
Több görög mitológiai párhuzam is felbukkant a történetekben. A táltos ló meséjében például az Argonauták köszöntek vissza, összecsapódó hegyekkel és fürdőben feldarabolt ("megfiatalított") királlyal; A díjnyertes bika története pedig Europé mítosza volt, mesei köntösben.
Megint felbukkant az a motívum is, ami a török mesékben is tetszett: a hős csak egyszer vág oda a szörnyetegnek, mert a második ütéssel már felélesztené.

Hova tovább?
Azerbajdzsánba!

Paripák, perik, padisahok, paloták (Népmesék nyomában a világ körül 177. - Törökország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Forty-four ​Turkish Fairy Tales
Kúnos Ignác
George G. Harrap, 1913.

Az egyik első török népmesegyűjtés, Kúnos Ignáctól, negyvennégy mesével (amint a cím is mutatja). A bevezető megismertet minket egy kicsit a török tündérmesék világával, amik a szerző szerint olyanok, mint "egy kristály, amely ezer káprázatos színben tükrözi vissza a nap ragyogását". A kötet maga nagyon látványos, szép iniciálék váltakoznak benne néha finom, néha pedig egészen durván karikatúra-szerű illusztrációkkal Will Pogány jóvoltából - bár gyakran megnehezítette az olvasást, hogy az utóbbiak két oszlopra osztották a szöveget. A könyv végén szószedet is található. Néhány elavult pillanata ellenére klasszikus mesegyűjteménynek tartom, és rengeteg csodaszép történet rejlik benne.

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a gyűjtésből a Szótlan szultánkisasszony meséje, ahol egy rakoncátlan királyfi háromszor egymás után szóra bír egy szépséges lányt azzal, hogy találós meséket mond neki, direkt a rossz megoldással. A lány nem bírja megállni, hogy ki ne javítsa, és mindig megszólal. Szintén régi kedvencem A sárkányherceg, amelyben egy királynőnek sárkány-gyereke születik, akit csak egy szegény lány tud fokozatosan megszelídíteni. Később ismét elválasztják őket egymástól, és a lánynak lesz egy másik férje és gyerekei; amikor a sárkányherceg rátalál, döntést kell hoznia, kit választana inkább. A legjobb sztori a könyvben viszont, véleményem szerint, A fekete sárkány és a vörös sárkány, amelyben egy padisah útnak indul megkeresni negyven elrabolt gyerekét, és végül két sárkány segítségével bukkan a nyomukra. Az is kiderül, hogy a bűnös szellem valójában azért rabolta el őket, mert a saját fiát elragadta egy gonosz boszorkány; a fiút megkerítik, és minden jóra fordul. A kedvenc pillanatom az, amikor a padisah a sivatagban vándorolva egy fészekalja újszülött sárkányra bukkan, akiknek még a szeme sem nyílt ki...
Nagyon szép verzió volt a Varázslatos Menekülés mesetípusára Az elvarázsolt paripa és a boszorkány. Itt a paripa egy elátkozott királyfi volt, a boszorkány pedig az anyja, aki mindenféle lehetetlen feladatokat adott a menyének, míg a fiatalok el nem menekültek tőle. Úgy tudtak csak végleg megszabadulni tőle, hogy a lány odaadta a kisujját... Szintén paripa játszotta a főszerepet A holdparipa esetében (ami emlékeztetett egy olasz mesére), amelyben egy királylányt mentett meg többször egy gonosz démontól. A mese végén a paripa meghalt, és a lány a gyerekeivel a gyomrában rejtőzött el egy éjszakára - reggelre pedig palota lett a paripából.

A szomorúság madara egy királylányról szólt, aki meg akarta tudni, mi az a szomorúság, mire egy varázslatos madár elrabolta, és egyik bajból a másikba lökte, nem hagyva neki békét, míg végül mindent elveszített - de akkor aztán megjutalmazta a sok szenvedésért. (Sorssal olvastam hasonlót az olaszoktól meg a görögöktől). Fontos szerepet kapott a sors abban a mesében is, amelyben egy jövendőmondó megjósolta három lánytestvérnek, hol lelik meg a szerencséjüket (egy kútban, egy temetőben, szégyenben), és a megfelelő kalandok után mindhárman meg is lelték. Ahmed királyfit egy csodásan izgalmas mesében a saját apja próbálta meg eltenni láb alól több alkalommal, de az anyja és három drágakő-tündér segítségével (akik háborút indítottak a gonosz király ellen) sikerült végül győzedelmeskednie.
Nagyon tetszett ezen kívül A varázslatos gránátalmaág, főleg az elvarázsolt kertbe tett utazás motívuma miatt - valamint mert a végén a királylány jól felpofozta a hamis vőlegényt.
Shah Jussuf meséje egy szép verzió volt a Szépség és a szörnyeteg típusára. Itt a férjét kereső lányt egy dev-asszony fogadta be a fiaival, akik segítettek neki megszülni és nevelni a gyerekét, és még egy tervet is kifőztek, hogy megbizonyosodjanak róla, a férj kiállna mellette, ha visszatérne hozzá.
Mókás történet szólt egy szkeptikus emberről, aki a saját kárán tanulta meg, mire jó az asztrológia: amint a tankönyvhöz nyúlt, egy madár elragadta magával, mindenféle kalandokat élt át, majd visszakerült oda, ahonnan indult, és el kellett ismernie, hogy a varázslat igenis tudomány. A sztori eleje egyébként a klasszikus "drágakő-hegy" epizóddal indult.
Egy motívum is volt, ami sok mesében előfordult, és nagyon szerettem: amikor a hős végzetes csapást mért az ellenfelére (sárkányra, szörnyre, stb.) az mindig megszólalt, hogy "üss meg még egyszer, ha férfi vagy!". A hős azonban, nagyon okosan, sohasem hagyta magát belehergelni egy második csapásba, ami felélesztette volna a haldokló szörnyet. Határozottság és nem elvakult vagdalkozás volt a hősök jellemzője...

Kapcsolatok

Gyakori mesetípusok közül előkerült a Cerceruska / állat-testvér (Fivér és nővér), Félelemkereső, Három Narancs, Hetet egy csapásra (Kara Musztafa), varázslatos menekülés (A dervis-varázsló), eltáncolt papucsok (Turbán, ostor, szőnyeg), vadász fia (A varjútündér), Hófehérke (A varázslatos hajtűk), ördög és a szegény asszony (Szellem a kútban), hamis jós, varázslóinas, és a hamis menyasszony (Rózsaszépség - ebben tetszett, hogy a mese elején három lány lőtt ki nyilakat, és indult el férjet találni, illetve érdekes volt, hogy az igaz menyasszony gyerekének valahogy a hamis menyasszony adott életet).
Előkerült az a balkáni (?) mesetípus is, amelyben egy lány ételt visz a bátyjainak, de eltéved, és egy szörny felfalja őt, ahogy a keresésére induló fiúkat is. Végül a legkisebb, "bolond" fiú volt az, aki megmentett mindenkit, majd a mese folytatásában egy Fehérlófia-szerű földalatti kalandon is átesett a Ciprusról már ismert Smaragd Griffmadárral. A vihardémon egy nagyon szép, színes történet volt, amit az Élet Vize és a Halhatatan Koschei mesetípusait kombinálta egybe (és igen, ebben is volt smaragd griffmadár).

Hova tovább?
Örményországba!

Szerelem és őszinteség (Népmesék nyomában a világ körül 176. - Ciprus)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A ​fügemagbeli szép leány
Ciprusi török népmesék
Mustafa Gökçeoğlu
Attraktor, 2007.

A könyvben huszonnégy ciprusi török népmese szerepel, amiket Mustafa Gökçeoğlu gyűjtött a '90-es években; a magyar fordítás válogatás az ő kiadott köteteiből. Minden mese végén feltünteti a könyv a gyűjtés helyét és idejét, valamint a mesélő nevét, foglalkozását, végzettségét, és életkorát. A könyv végén szószedet is van, az utószóból pedig megismerkedhetünk sok mesekezdő formulával, a török mesegyűjtés kezdeteivel (és Kúnos Ignác munkásságával), valamint a népmesehagyomány érdekesebb részleteivel, török-magyar összefüggésben is.
(Szerettem volna egy olyan ciprusi kötetet, amiben nem csak török mesék vannak, de ez volt az egyetlen, amihez hozzá tudtam férni.)

Fénypontok

Kép innen

A kötet címadó meséje, A fügemagbeli szép leány, egy érdekes szerelmes történet: egy fügemagból nőtt lányba beleszeretett egy szultán fia, aztán mégis elhagyta, majd ismét udvarolni kezdett neki; a lány azonban elszórta az ajándékait, és addig nem bocsátott meg neki, amíg őszintén, személyesen bocsánatot nem kért. Halász Mehmed meséjében egy sellő szeretett bele egy halandó férfiba, aki folyton azon aggódott, hogy a szépséges felesége bajt hoz a fejére. A sellő segítségével azonban minden bajból kimásztak, míg végül a szorongó férj is el merte hinni, hogy minden jóra fordul.
Néhány egész különleges mese is előfordult a kötetben. A varázslat például arról szólt, hogy egy király túlságosan is belejött a mágia használatába, és ezzel mindenféle bajt okozott az alattvalóinak; végül egy okos fickó megmentette a király kígyóvá változott lányát, és rávette az uralkodót, hogy hagyjon fel a varázslással. Egyszerűségében szép volt a Körték a kosárban című mese is, ahol három testvér körtét vitt az uralkodónak ajándékba, de csak az járt sikerrel az útján, aki útközben igazat mondott arról, mit cipel.
A kedvenc történetem a kötetben talán A csengős hodzsa meséje volt, amibe sok kisebb történetet ágyazott a mesemondó. Egy vándor járt városról városra, hogy mindenféle rejtélyekre fényt derítsen, és sorra meghallgatta egy csomó ember különleges történeteit.

Kapcsolatok

Európához visszatérve ismét sok volt az ismert mesetípus és mesei motívum. Volt Három narancs, varázslatos menekülés (Rózsamézem), ellopott aranyalmák Fehérlófiával (A smaragd griffmadár), "úgy szeretlek mint a sót", állatsógorok (Lencsetűz), állatvőlegény (Hal Ahmed; itt elkerült az okos mesemondó kislány alakja is, aki hírt hoz a királylánynak az elveszett férjéről), kincsekből gyúrt királyfi (Gyöngyös Korall), terülj-terülj asztalkám (Tekeredj, kötelem, repülj, buzogányom), Hamupipőke (A lekvárfőző nagyobbik lánya), és az a láncmese is, amikor egy család előre elsiratja a jövőbeli gyerekét (Ujjasom).
Megint előkerült az a mókás sztori, amikor egy önjáró lábos ételt, ruhát, és végül férjet lopott egy lánynak (ez eddig a kedvenc verzióm); valamint az a mesetípus is, ahol egy embernek egy furfangos asszony segített visszaszerezni a pénzét egy kapzsi zálogostól.

Hova tovább?
Törökországba!