Mesék az ív alatt 1 - Érkezés

És íme, így kezdődik történetünk második fele.
Nyolc órányi kocsikázás után érkeztünk meg Marylinék házába Dél-Illinois-ban, a Mississippi keleti oldalán (St. Louis városa a folyón fekszik, akárcsak Budapest, de az egyik fele Missouri állam, a másik fele pedig Illinois - térkép, katt ide). Halálosan fáradtak voltunk (de azért az utat persze sikerült végigbeszélgetnük... Amerikáról, Magyarországról, mesékről, oktatásról és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott - majd azzal szórakoztunk, hogy felidéztük a koncerteket, és pontoztuk a többi mesemondót...). Amikor betámolyogtam a garázsba, kis hiján sikerült átesnem egy fél méter magas kupacnyi kőtörmeléken, mely Larry pattintómunkájának mellékterméke, és a szoba közepén diszelgett, néhány kifejlett szavras agancsa, egy vödörnyi toll, pár lándzsa és egy nyilhegyekkel tömött szekrény társaságában. Ez aztán meg is adta az alaphangulatot.
Marylinék házára leginkább a barátságos káosz kifejezés alkalmazható: én magam az emeleti szobában voltam elszállásolva, ami máskor a látogatóba érkező négyéves lányunoka birodalma - ennek megfelelően tömve volt mesekönyvekkel, meg olyan kis műanyag játékokkal, amik orvul talpon szúrják az embert, ha nem vigyáz. Nagyon otthonos kis hely volt, egy hét alatt meg is szoktam...
Hétfő reggel, még félálomban a konferencia meg az utazás után, Marylin meg én autóba szálltunk, és útnak indultunk az első fellépésre (én nem voltam meghívva, de úgy gondoltam, tanulni sosem árt, Marylin meg szivesen vitt magával).
Először egy nőegylet diszebédjére mentünk (ezek a nőegyletek annyira tipikusak Amerikában...) - egy jótékonysági szervezet tagainak özvegyei gyűltek össze; a teremben az átlagéletkor valahol hetven körül mozgott. Kaptunk egy kiadós, finom ebédet, bájcsevegtünk a hölgyeményekkel, azután Marylin előadott két történetet (az egyik a mesemondásról szólt, a másik pedig az Admirálisról, ami egy hires hajó St. Louis kikötőjében, és évtizedekkel ezelőtt minden család kedvenc hétvégi kirándulóhelye volt - a hölgyek bólogattak is meg sóhajtoztak). Mivel a közönség azt kivánta, meséljen a kis magyar is valamit, én is felkocogtam a pódiumra, és hirtelen felindulásból előadtam a Havas Hegyek Hercegnőjét (mert az egész környéken fehér virágban álltak a fák, hát eszembe jutott). Sikere volt, megtapsoltak, és már vágódtunk is be a kocsiba, mert várt minket a következő helyszin, egy helyi iskola könyvtára.
Arról az iskoláról, azt hiszem, ejtenem kell néhány szót. Marylin szerint egy időben nagy divat volt nyitott tantermű iskolákat épiteni - ami azt jelenti, hogy az egész épület egyetlen gigantikus csarnok, amiben alacsony paravánokkal elkülönitett kis rekeszek találhatók osztálytermek helyett. Hát, nem tudom. Biztos volt valami indok a terv mögött, de néhány száz általános iskolás egy visszhangos csarnokban nem épp a legjobb ötlet, ha engem kérdeztek... A könyvtár szerencsére egész csendes volt, és én békésen böngésztem a folklór szekciót mig be nem vonultak a második osztályosok, mindannyian a kezükkel a fejükön (ami egy fogolytáborba illő jelenetet idézett...). A könyvtárosnő (fiatal, szőke töltöttgalamb) roppant izgatott volt, hogy magyar akcentust hall, és persze ezt muszáj volt rögtön demonstrálnia is a kölköknek ("Ugye milyen érdekes a kiejtése?"). Mindegy, már megszoktam.
Csak egy mesére volt idő - Marylin egy afrikai történetet mondott el a gyerekeknek arról, miért nem szabad a tűzzel játszani, azután beszélgettek róla. Érdekes és tanulságos volt megfigyelni, hogyan vezeti rá a gyerekeket a válaszokra, és hogyan ösztönzi őket, hogy elgondolkozzanak a történeten, és előálljanak a saját ötleteikkel (ezt feltétlenül meg kell tanulnom).
Visszatérve a házba megismerkedtem Drew-val, aki Marylinék egy szem lányunokája, négy éves, és kondenzcsikot húz maga után amerre jár. Együtt vacsoráztunk a családdal; látogatónk is érkezett, Marylin egyik barátnője, akinek méretei egy kisebb bálnáéval vetekszenek (le kellett bontanunk az ajtót, hogy be tudjon jönni), de ettől függetlenül irtó jó fej, és vigan elbeszélgettünk az esti lámpafényben, miközben Drew különféle játékállatokkal bombázott minket.
Igy végződött az első nap. Kedd reggel pedig ránk virradt a Fesztivál...