A mesék után: Vasárnapi gombaparti

És még nem volt vége a hétnek. Larry egész héten az erdőt járta gombák után (általában morgott, hogy csak kettőt-hármat sikerült találnia, aztán pénteken egy egész vagon gombával jött haza, és azokat pucolta két napig... ne kérdezzétek, milyen gomba, valami kucsmaféle, ilyen)
Vasárnap már reggel érkezni kezdtek a vendégek (épp csak kitakaritanunk sikerült időben; Larry már hajnal óta kinn volt a kergben a grillezővel és sütötte a gombákat tonnaszám) - család, barátok, még több család, még több barát, régészek és mesemondók vegyesen, és nem kevés gyerek. Székeket és asztalokat vittünk ki a kertbe sátorponyvák alá (mert erősen tűzött a nap), és mindenki hozott valamit, amivel hozzájárult az ebéd fényéhez - salátát, desszertet, sült húst, amit akartok... hát, kajában nem volt hiány, az biztos. Beszélgettünk, nevettünk, be lettem mutatva laza hatvan embernek, a gyerekek szappanbuborékokat kergettek a virágágyásban, megkóstoltam a gombát és rágós volt, de határozottan finom...
Egészen elsőosztályú, családias délután volt. Marylin kitalálta, hogy mondjak egy mesét az egybegyűlteknek, mert már mindenkinek beharangozott, mint A magyar mesemondót... hát, mit mondjak, nem tiltakoztam kézzel-lábbal.
Úgy gondoltam, kipróbálok valami újat és izgalmasat - és ezt is tettem. Cifra János mesemondó József és Károly cimű meséjét mondtam el nekik (életemben nem meséltem még, se angolul se magyarul, de már jó régóta motoszkált a fejemben...). Nem rövid történet, és nem is egyszerű, tele van apró részletekkel, amik nélkül borul az egész, de sikerült remekül végigérnem rajta, és még élveztem is. A pici nappali zsúfolva volt emberekkel, akik kiváncsian figyelték minden szavam; én meg csak hátradőltem a széken és meséltem, és utána vége-hossza nem volt a kérdéseknek és észrevételeknek, és mindenki megegyezett benne, hogy remek kis történet...
(kalandos lányszabaditós gonosztestvéres kővéváltozós, aranyoroszlános véres győzedelmes, action romance desire)
Késő este volt már, mire elszállingóztak a vendégek, és összecsomagoltuk azt a pár tonna kaját, ami megmaradt. Nagyon mozgalmas napot tudhattunk magunk mögött...

(Ta-daaaa!!! Vége a sztorinak, "the rest is history", hazajöttem és itthon vagyok. Huh. Azt hittem, sosem végzek ezzel a Fesztivállal...:D Köszönöm, hogy kitartottatok mellettem az olvasásban;)