Sic transit

Hat, vege van. Tegnap este hatalmas pompaval es vagy negy oranyi folyamatos mesemondassal veget ert a 29. St. Louis Mesemondo Fesztival. Most epp megint abban a melankolikus-nosztalgikus allapotban leledzem, ami a legjobb dolgok elmulasaval jar egyutt (meg a tudattal, hogy jovore nem jovok vissza, mint a tobbiek :P )
A merleg:
Megint szert tettem egy csomo uj ismerosre es baratra; az amerikai mesemondo kozosseg ujabb darabkaja adpotalt (mar csak ugy hivnak USA-szerte, hogy "a mi sajat magyar mesemondonk"). Beszereztem egy rakat uj meset, egyik kiralyabb mint a masik (alig varom hogy halljatok oket!). Bejartam St. Louis-t es kornyeket, kaptam egy ujabb lecket amerikai tortenelembol (ezuttal Lewis es CLark meg a nyugati terjeszkedes volt teriteken), szegyenletes mennyisegu szorolapot, brossurat, programot es jo nehany konyvet gyujtogettem ossze; rengeteget tanultam a tortenelmen kivul egyeb temakorokben is, mint pl. a gombavadaszat rejtelmei (mikozben irok, Larry odakinn suti az elso adagot, hat isteni illata van). Ja, es persze meseltem en is, nem is keveset ("This little light of mine, I'm gonna let it shine..."), aminek nagy sikere volt (tegnap meg jott oda hozzal tanarno az esti galan hogy hallott meselni csutortokon es mennyire kiraly volt, meg hogy a gyerekek nagyon elveztek) (igen, Feherlofia). Csinos repertoarom van magyar nepmesekbol (ma probalok ki egy ujabbat, amin mar dolgozom egy ideje - Cifra Janos Jozsef es Karoly cimu mesejet, ami egesz lenyugozo).
Holnap reggel repulok vissza Hartfordba; jo esellyel estere mar lesznek ekezeteim, es elkezdhetem leirni az elmult het epikus hosszusagu kronikajat...
(Hm, kepzavar XD )