Északvidék 2/2 - Swap és Sárkányok

És eljöve a péntek esti koncert (azt szeretem az Északvidékben, hogy minden este van egy koncert. Ez sok sok sok jó történetet jelent).
És megint sikerült lélegzetelállitó élménnyel kezdeni. Yvonne Healy (Békakirályfi-csapatunk egyik tagja) nyitotta az estet, és nem mást mesélt, mint Cormac király legendáját (amitől aztán megint tüzijátékot láttam). Yvonne civilben pattogós, karakteres nőszemély, aki szereti irányitani a dolgokat (és ezzel néha a frászt hozza az emberre) - de szerencsére a szinpadon is megtartja ezt a jó szokását, és lenyűgözően alakit. Cormac király legendáját sokan már hallhattátok tőlem; évekkel ezelőtt az első mese volt, amit megtanultam elmondani, és azóta is előveszem újra meg újra meg újra (ez az a történet, ahol a király eladja a családját a varázslatos zenélő csengettyűkért, majd utánuk megy a tündérek földjére, hogy visszaszerezze őket). Hosszú, részletes, gyönyörű mesélés volt.
Kevin Strauss az Egér és az oroszlán meséjével örvendeztetett meg minket - amilyen nagy darab fickó, olyan aranyosan-vigyorgósan adta elő az egészet...
Michael Parent bemutatta, miről prédikált eddig: egy személyes sztorit mesélt, egy valódi trickster-történetet, ahol a nem túl okos, ám találékony diák megúszott egy verekedést némi Tapsi Hapsi-képzés segitségével... (ne tessék nevetni, Tapsi Hapsi az összes nyúl trickster egyenes ági leszármazottja).
Rachel Nelson különleges mesélőnek bizonyult (valójában bárd). Sokféle hangszerrel láttam már embereket mesélni, de hegedű eddig nem volt köztük. És Rachel nem csak elképesztően jó zenét játszott elképesztően jól, hanem a tetejébe a sztori is megállta a helyét, a hangja is, meg a mozgás is, amivel az egészet eljátszotta. Személyes történet volt - az előző esti műsorral ellentétben erre azt mondom: szivesen hallgattam volna még.
És a sort Barbara Schutzgruber zárta. Ő nem csak mesemondó, hanem textilművész is - ennek megfelelően már a szivárványszin kendő, amit viselt, elakasztotta a lélegzetünket. És utána jött a történet: a Hamelni Patkányfogó, gyönyörűen előadva, egész idő alatt a hideg futkosott a hátunkon, és végig libabőrös voltam... (érdekes volt, hogy az elbeszélő a hamelni híd volt a folyó felett, aki csak hallotta, de nem látta az eseményeket - nagyon szép leirások születtek az ötletből...)
A koncert végeztével eljött az idő, hogy swappoljunk egyet (igy hivják a kötetlen esti mesélést). Nicole, Danielle meg én felrohantunk Nicole-ék szobájába, hogy felébresszük Celandine-t - aki egy vállon ülő sárkány (igen, tudom, hogy már sokaknak lelkendeztem róluk). Ő személy szerint Nicole tulajdona, de természetesen Danielle-nek is van otthon vagy három ugyanilyen - a gyerekek imádják, mert úgy néz ki és úgy mozog, mint egy élő állat (és erre még rátesz egy lapáttal, hogy a csajok élőállat feliratú macskakosárban szállitják őket...). Egyesült erővel felerősitettük a vállnyeregre (mert egyeseknek olyan keskeny a válla, hogy nem kényelmes egy bébisárkány számára), bezsinóroztuk Nicole ruhája alatt (a dolog lényege, hogy ha a sárkány a jobb válladon van, a hátad mögött a bal zsebedbe futnak le a zsinórok, igy anélkül tudod mozgatni, hogy bárki észrevenné). Igy vonultunk le a nagyterembe esti mesélésre.
Természetesen ha már sárkány volt a társaságban, elő kellett adnom a Sárkányherceget (amit Celandine nagy érdeklődéssel kisért, pici fejét billegetve). Marylin (akivel először találkoztam huzamosabb időre) egy indián legendát mesélt a napok hosszáról és a naptárról, meg attól, mitől vörös a cédrusfa (jegyezzétek meg, mert később irni fogok a cédrusfa naptárról, amit Cahokia-ban láttunk). Nicole rám ruházta Celandine-t, és maga is előállt egy számomra vadonatúj sárkányos történettel (A Papir Sárkány - na ezt is fogjátok még tőlem hallani). Lois egy hercegnőről mesélt, aki imádott táncolni egy birodalomban, ahol tiltva volt a tánc; hallottunk még ezen kivül egy ír mesét és egy ausztrál legendát (arról, hogyan születtek a koalák), szóval végülis megegyezhetünk abban, hogy a péntek esti műsor meglehetősen nemzetközi volt...
Mindezen után már megint csak ágyba zuhanni volt erőm. Csodálkoztok?