Mesék az ív alatt 7 - A kulisszák mögött

A mesélés végeztével természetesen be kellet ugrani a múzeumboltba (múzeumboltot nem hagyunk ki, ez már kőbe van vésve - sokszor érdekesebb tapasztalat, mint maga a kiállitás...). Az ív múzeumboltja természetesen az ívről szól, valamit, ismét, Lewisról és Clarkról, és az indiánokról. Ennek örömére beszereztem mindenféle kincseket: egy pici tankönyvet az indián jelbeszédhez (mert mennyire flash már, és mert remekül lehet majd használni a mesemondáshoz), és L&C naplóját, mert addigra már nagyon érdekelt, mi is történt velük tulajdonképpen. Azon kivül, hogy felfedezték a vadnyugatot, eljutottak St. Louis-tól a Csendes-óceánig, és minden elsős gyerek tudja a teljes nevüket, a teljes életrajzukat, a kutyájuk nevét, az indián nőt aki a vezetőjük volt, az indián nő gyerekét, satöbbi (utóbbi trészletet a feministák különösen imádják. Ha megnézitek az "Éjszaka a Múzeumban" cimű filmet, majd látjátok, miről van szó).
A könyv egyébként hihetetlenül jópofa. A két kapitány naplóiból van összevégva, tulajdonképpen, és mivel két teljesen különböző személyiségről van szó, nagyon szórakoztató. Clark sztoikus, preciz, szervező alkat, Lewis meg vadászik, csajozik, bajba kerül ("Lewis kapitány ma felmászott egy száz méteres sziklafalra. Leesett. Hat méternél elkaptuk." "Lewis kapitány ma arzénmérgezést kapott. Már gyógyul." "Lewis kapitány három napja elment vadászni. Ma visszajött." Hangosan kacarászok...) És persze van kaland is, indiánok, remek tájleirások, és mindenféle történelmi érdekesség (1800as évek elejéről van szó).
Szóval, miután igy bevásároltunk a boltban, átballagunk a... hm... megyeháza? Városháza? Államháza? Mindegy, szép fontos kupolás épület. Szóval oda. Mert a "nagyoknak" és a szervezőknek találkozó volt, hogy megbeszéljék az esti koncert előkészületeit. És mivel Marylin szervező, én is bejutottam a kulisszák mögé...
Kinek van meg a jelenet a Karib-tenger kalózai 3. részből, az asztal körül gyülekező kalózfejedelmekkel? Na, teljesen úgy néztünk ki, egy tucatnyi mesemondó egy csendes sarokban, amint szőlőt uzsonnáznak, teát isznak, és próbálják összerakni az esti programot. Franky a jeltolmáccsal társalgott, a Storycrafterek családi ügyeiket rendezték, Hangaerdő Asszony kissé késve zuhant be, gitárostul-mindenestül...
Programot összerakni bonyolultabb volt, mint gondoltuk (most kérdezz meg egy mesemondót egy nappal, vagy akár egy órával előre, mit fog mesélni... és ez alapján próbálj meg sorrendet felállitani...). Azért csak kitotóztuk valahogy a dolgot (miután a szervezők szigorúan, ismétlen szigorúan megtiltották Greygrass bácsinak, hogy 18-as karikával ellátott tirckster-történettel álljon elő a családi koncerten...).
Ezek után már csak az a megterhelő kötelesség volt hátra, hogy aláirjunk néhány tucat fesztivál-plakátot (eredetileg csak a "nagyoknak" kellett volna, de ha már ott voltam, az én kezembe is nyomtak ezüstszinű filctollat, és igy most a St. Louis Fesztivál összes szponzora és támogatója olyan posztert kapott ajándékba, amin hét nemzetközi hires mesemondó és Zalka Csenge Virág neve szerepelt... vadásszátok le, egyszer mág sokat fog érni, hehe :)
A kalóztanács ezek után feloszlott, hogy megkezdje a délutáni fellépéseket; Marylin meg én még szervezkedtünk egy kicsit, magnót kellett keriteni Franky esti koncertjéhez (én SMS-eztem vele, mert Marylin nem tud, felhivni meg ugye nem lehet), azután hazatértünk, hogy kicsipjük magunkat az esti fogadásra...