Északvidék 1 - A Zöld Tó Menedék

Nos hát, két hete csütörtökön repülőre szálltam, és Cincinnati-n keresztül (átrepülve a Nagy Tavak felett) megérkeztem Appletonba. Kissé visszafelé haladtam az időben; idehaza a campuson már javában tombolt a nyár, Wisconsinban pedig szürke ég és szemerkélő eső fogadott. A konferencia-központ egyik embere várt a reptéren, és miután kötelességtudóan megebédeltetett egy Burger King-ben, végre megérkeztünk az Északvidék Mesemondó Konferencia helszinére (műforditó hangulatomban vagyok. Northlands Storytelling Conference. Azért North, mert az északi államok összesitett konferenciája. Néhány egyéb vendéggel, mint pl. a kis magyar). Green Lake, Wisconsin. Tulajdonképp egy hatalmas birtok, hatalmas golfpályákkal, ligetekkel, parkokkal, és egy gyönyörű nagy tóval (ami ugyan nem zöld volt, hanem szürke, de annyi baj legyen), és a tóparton házakkal, melyekben a hétvégére jó néhány tucat mesemondót szállásoltak el...
Először is megismerkedtem a szobatársammal, Charlotte-tal, aki egy szép szál fekete nőszemélynek bizonyult (egész hétvégén biztosra vettem, hogy egyidősek vagyunk, erre kiderül, hogy a lánya egyidős velem...), és nagyon jó fejnek; a délután nagy részét beszélgetéssel töltöttük, majd kószáltunk egy sort a szállodában, ahol már felkészültek az első esti előadásokra, és a könyvesbolt is megnyitott... (khm) (ne akarjátok tudni).
Azután persze jöttek a találkozások; először is Meg Gilman, aki a szokásos "Csenge vííííííííííííííííí" felkiáltással vetette rám magát (a sok konferencia után már nagyon jó barátnők vagyunk), azután az a fura, szemüveges kiscsaj, aki egy nagy vázlatfüzetbe szorgalmasan sárkányokat rajzolgatott... (később rá még visszatérünk, hehe). Megismerkedtem jótündér keresztanyámmal is, Marylin Kinsella-val, aki az elkövetkező másfél hétre őrangyalom, vendéglátóm és barátnőm lett; azon az első estén pávamintás kendőbe burkolózva ő konferálta fel a mesemondókat.
Mert a hivatalos konferencia még el sem kezdődött ugyan, de ha már egyszer ott vagyunk, miért ne használjuk ki a lehetőséget - a csütörtök esti koncert az 5-5-5 jegyében telt: 5 mesemondó 5 államból 5 perces mesékkel. Ime a lista (akit nem érdekel nyugodtan ugorjon):
Sajnos késtünk egy kicsit, szóval Judy Jarrow-Busack meséjét csak félig kaptuk el; valamiféle modern Jancsi és Juliska volt, amiben a gyerekeket bentlakásos iskolába paterolták el a szüleik... (ha nem az ülőhely keresésével meg az ismerősöknek való visszaintegetéssel lettem volna elfoglalva, jobban emlékeznék...:P )
A második viszont... na igen, a második. Robin Nott látványnak sem utolsó (szép szál fériember, szakáll meg hosszú haj), de amikor kiejtette a száján Finn Mac Cool nevét, hát tüzijátékot láttam. Számomra akkor kezdődött el a valódi mesemondó kaland, a Fiannával, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon irva (és onnantól kezdve le sem lehetett törölni a vigyort a képemről). Finn Mac Cool, Diarmuid a nők kedvence, az éles nyelvű Conan (a Fianna House dokija), egy csinos hölgy és a Halál - ez mindig dijnyertes kombináció... (további részletekért forduljatok a mesemondóhoz hazatérés után ;).
És folytatódott a sor. Andy Talley egy 18. századi francia kereskedő bőrébe bújva kocogott fel a szinpadra (kéretik a képen a fejkendőt külön megfigyelni) és előadott egy szivemnek roppant kedves történetet, a Kereskedő és a Halál cimmel (megtalálható a Canterbury mesék-ben, valamint az Üdv néked Arthur, nagy király! cimű könyvben, és eredetileg egy keresztes történet ami Damaszkuszban játszódik. Andy egy ügyes kis csavarral a helyszint Kanadára változtatta, és ékes francia akcentussal mesélt. Amit külön élveztünk.)
Őt John Buzza követte a szinpadon, aki prédikátori múltjára való tekintettel egy kisebb bibliai történetet adott elő a Tizparancsolatról (megtűzdelve egy Isten és Mózes közötti barátságos párbeszéddel, amitől gurultunk a nevetéstől).
A sort Duffy de France zárta, aki családi történetet mesélt az anyjáról (minden fesztiválon van valaki, aki az anyjáról mesél, ideát ez valamiféle trend... szépen megirt sztori volt, szó se róla, de Finn Mac Cool után... hát, igen :D )
És imgyen végződött az első esti koncert. Nem volt más hátra, mint ágyba zuhanni, és aludni egyet, mielőtt elkezdődik a valódi konferencia...