Északvidék 2 - Erről jut eszembe...

Nem, nem megint kifelejtettem valamit, ez volt a cime az első műhelynek péntek délelőtt. Ben Rosenfield, "a békás fickó" tartotta, mesemondó, keramikus és dobkészitő. Elméletileg arról szólt, hogyan kell több mesét hatékonyan összefűzni (mese a mesében stílusban) és hogyan kell hátteret teremteni a különféle szereplőknek, hogy több szempontból láttassunk egy történetet. Ez magában is elég érdekes lett volna, a műhely azonban hamar össznépi játszadozásba csapott át, amikor is csapatonként kaptunk egy-egy jól ismert történetet, amit aztán vigan kicsavartunk, átirtunk, kiforditottunk, majd vissza, és végül előadtuk munkánk gyümölcsét. Az én csapatom a Békakirályfit kapta (én nagy élvezettel alakitottam a tóban felejtett békalányt, akinek a családja befogadta azt a hálátlan dögöt, aki aztán lelépett az ostoba hercegnővel, hehe). Jó kezdés volt, megismerkedtünk egymással, nagyokat nevettünk, egy kicsit énekeltünk, és megtudtunk néhány új dolgot néhány régi meséről...
Amikor kikeveredtem a műhelyről, két elképesztő miniatűr forgószél vett a szárnyai alá: Danielle Todd (aki egyáltalán nem úgy néz ki, mint a honlapján a képek, de erre csak most döbbentem rá), és a baránője, Nicole. Mindketten tizenhat évesek, de régebb óta vannak a szakmában, mint én magam, és az idei sorozatban a hatodik konferenciájuk volt. Igen, mindketten mesemondók, és azon belül is sárkányos mesékre szakosodtak (máris szimpatikus); rettenetesen sokat tudnak beszélni, általában egyszerre, annyi energia van bennük, hogy köröket futottak körülöttem, és vidámak és jó fejek és nagyon szórakoztatóak. Együtt vonultunk le az ebédlőbe, majd az ebéd végeztével tettünk egy sétát a parkban (amit az új cipőm azóta is bán, de legalább megtanultam miniszoknyában falat mászni); a csajok (akik Trickster Sisters néven vonulnak be a krónikámba) kiokositottak engem mindenféle dolgokról a mesemondással kapcsolatban, mint például hogyan kell gyerekeket teljesen és totálisan elkápráztatni. Ebben nagy szerepet kapnak a sárkányok, akikre később még visszatérek.
A délutáni műsorra is Danielle-el együtt ültünk be; az előadó Michael Parent volt, a téma pedig: hogyan kell embereket (főleg gyerekeket) mesemondásra vagy egyáltalán szinpadi szereplésre bátoritani, és hogyan kell fejleszteni hozzá a különféle képességeket. Egy kis frissités sohasem árt - természetesen saját magunk próbáltuk ki az összes feladatot és gyakorlatot, és azt kell mondanom, működtek remekül. Michael mély hangú, karizmatikus és nagyon intelligens fickó, el tudom képzelni, hogy az iskolásai vakon biznak benne. A gyakorlatokat gondosan felirtam és elraktároztam, még hasznát veszem egyszer (ha elinditom a saját mesemondó iskolámat, hehe).
Mivel a pénteki műhelyek egyenként három órásak voltak, mire a második véget ért, már várt ránk a vacsora. Az ebédlő ajtajához érve megint ráköszöntem Lois-ra (akit a neten keresztül már évek óta ismerek, és aki hetek óta lelkesedett nekem, hogy mikor találkozunk már - majd csütörtök este kétszer elsétált mellettem egy szimpla hello-val). Ő rám nézett, biccentett, majd rám nézett megint, elolvasta a nevem a kártyán - és akkorát sikitott, hogy az egész épületben felugráltak az emberek, megrezzentek az ablaktáblák, és még fél órig csengett utána mind a két fülem. Ezt Danielle mesélte utólag, aki kétrét görnyedt a röhögéstől - én azzal voltam elfoglalva, hogy oxigénhez jussak, mert Lois rám vetette magát, és csontropogtató öleléssel üdvözölt (mint kiderült, azt hitte, hogy csak Lois és Nicole egy újabb barátnője vagyok).
Lois kis trickster csapatunk rangidős és oszlopos negyedik tagja. Ő a Sárkányos Hölgy néven fut (amihez hűen legalább három helyen képviselteti magát a sárkány minden öltözékén - kendőn, válltűn, fülbevalón); ahhoz képest, hogy anyukánk lehetne, messze nem ő a legkomolyabb négyünk közül... viszont hihetetlenül tarka, jópofa, érdekes hölgy, és egész vacsora alatt be nem állt a szánk.
Aznap este kaptuk azt a bizonyos tornádót is; na most már tudjátok, kikkel töltöttem az időt a biztonsági zónában (ami tulajdonképpen a konyha hátsó, megerősitett kamráját jelentette). A forgószelet magát nem láttuk, mert eltáncolt a város mellett; eső az volt, majd' beverte az ablakokat, de amig mi a kényelmes fotelekben ülhettünk és mesélhettünk, addig ez különösebben senkit nem zavart. És két év levelezés után az első személyes találkozáskor volt mit mesélni bőven.