Északvidék 3 - A nagy nap

Miután kellően lefosztottuk a könyvesboltot (ahol könyveken kivül mindenféle egyebet is lehetett kapni), megkezdődött a konferencia harmadik napja. Némi izgalommal, mert lélekben már készültem a délutáni előadásomra. Meg Gilman utánam hozta a Sharing the Fire értékeléseim fénymásolatát - ez sokat javtitott a hangulatomon, mert mind a harmincon ötcsillagos minősités volt és mindenféle lelkes és biztató megjegyzések. Hát akkor annyira rossz műsor nem lehet.
De még előttünk állt a délelőtt. Először Marylin előadására ültünk be, ami arról szólt, hogyan kell egy meséhez kreativ foglalkozásokat vagy beszélgetést fűzni, hogy ne csak szórakoztató legyen egy iskolás osztály számára, hanem hasznos is. Kaptunk egy példatörténetet (hogyan hozta el Pók Asszony a fényt a világnak; indián mese), és minden csoportnak más szemszögből kellett hasznositania. Charlotte, Danielle, egy srác meg én alkottuk a Matek és Tudomány szekciót; olyan ötletekkel rukkoltunk elő, mint naptárszámitás, idő mértékegységei, pókok biológiája, tűz és kémia, állattan, fotoszintézis, és meg vagy egy tucat másik. Egy nagyon egyszerű és rövid kis történetben több órára elég hasznos dolgot találtunk... (a dolog lényege az, hogy a mesét kapcsoljuk a tananyagban szereplő témákhoz, és igy mintegy felvezetésként lehet használni, nem csak szórakoztató elem - ami növeli annak az esélyeit, hogy a tanárok időt szoritanak a mesemondásra a tanteremben).
A második kör technikai jellegű volt; Diane Ladley, Amerika első számű kisértethistória-mesélője tartott előadást arról, hogyan kell jó hangfelvételt késziteni (nem profi stúdióban, hanem házilag, reklámcéllal), és a programot is bemutatta hozzá, amivel szerkeszteni lehet. Sokat tanultunk (és jókat kuncogtunk a különféle hangeffekteken...)
Ezután következett az ebéd, majd némi szabadidő (a mesemondók államonként csoportokba gyűltek némi megbeszélésre, de mivel Magyarországot és Connecticutot egyedül én képviseltem, inkább átkocogtunk a csajokkal a nemzetközi ajándékboltba körülböngészni).
És azután nagy levegő, és fejest ugrani a magyar mesemondásba...