Időutazás Gettysburgbe

Eljött az ideje, hogy mostazonnalderögtön visszatérjek a Pequot indián rezervátumba; egyrészt, mert kedvem lett megnézni tavaszi szép időben is, másrészt, mert holnap le kell adnom a róla szóló jelentést a múzeumos órán. Micsoda nyűg.
Ezúttal Carolt sikerült befűznöm, hogy legyen a sofőröm (hát, valójában ő ajánlotta fel) (tudjátok, a mesemondó nő aki a farmon él és történelmi sztorikat mesél). Igy aztán szombat reggel kettesben vágtunk neki az útnak keresztül a gyönyörű, tavaszi Connecticuton; már az előző esti telefonhivásból tudtam, hogy megint egy valódi, Carol-féle történelmi időutazásban fogok részesülni. És lőn.
Carol ugyanis nem csak meséli az amerikai törétnelmet, hanem újra is játssza; ennek örömére az egész múlt hetet a gettysburgi csatatéren töltötte a családjával. Tele volt új történetekkel, új részletekkel, új felfedezésekkel; csak úgy dőlt belőle a szó, én meg hallgattam és hallgattam, és egy óra alatt többet tanultam az amerikai polgárháborúról, mint amennyit összesen kaptunk töriórán meg törifakton...
Most komolyan, ti mennyit tudtok Gettysburgről? Jó eséllyel az évszámot meg a tényt, hogy az északial elruházták a délieket, Scarlett O'Hara megözvegyült, és juhé, le a rabszolgatartással.
Hát, ennél kicsit komplikáltabb volt a dolog. Például tudtátok, hogy...
... a gettysburgi csata 3 teljes napig tartott, 57 ezer (!) katona esett el, plusz 1 fő (!!!) civil áldozat? (egy kislány volt, akit egy gellert kapott golyó talált el). Ez azért megdöbbentő, mert a csata gyakorlatilag házról házra ment keresztül a városon, valamint annak tiz kilométeres körzetében (és igen, a lakók otthon voltak); a lovasság néhány kilométerrel arrébb a saját ügyeivel volt elfoglalva.
... a városban a mai napig állnak az akkori épületek, a golyónyomokkal és az ágyúgolyókkal a falakban (nemzeti örökség része az egész terület) - a templomok padlóján pedig lyukak vannak, mert kórháznak használták őket, és a második napon be kellett hozni a fúrókat, hogy valahol lefolyjon a vér a pincébe...
... a két sereg tulképp nem is akart Gettysburgen megütközni - teljesen véletlenül találkoztak. Cipőt venni mentek (ott voltak akkoriban a cipőgyárak). Nem vicc.
... azt hiszem, a gettysburgi csata a világtörténelem legjobban dokumentált ütközete (tegye fel a kezét, aki nem ért egyet). Az egy dolog, hogy könyvek ezreit irták róla; de mindent, ismétlem, mindent tudunk arról a három napról. A csatatér tele van táblákkal, jelekkel és emlékművekkel; ha tudod, hogy a dédapád melyik egységben szolgált, 5 méter pontossággal be tudod tőni, mikor hol állt... komolyan. Elképesztő. Tudunk minden nevet, minden adatot, még a kutyák neveit is, akik részt vettek az ütközetben! Sőt, külön könyvek jelentek meg a kutyákról...
... Gettysburg csurig tele van kisértetekkel. Ez senki nem vonja kétségbe egy pillanatra sem. Még azok sem, akik amúgy nem hisznek a kisértetekben (itt számomra megállt a tudomány). Több tucat kötetnyi kisértetlátás gyűlt össze a környékről, és még mindig zajlik; az Árnyékembert (aki egy déli orvos kisértete az egyik főhadiszállás épületében) például hetente legalább egyszer látják. Tudom tudom tudom, turizmus meg technológia, és mindent meg lehet magyarázni. De nem is ez a lényeg.
... hogy az egyik északi parancsnok unalmas szabadidejében (nem a csata alatt, utána) mellesleg feltalálta a baseballt?...
(Ezeket a tényeket valószinűleg megtaláljátok mindenféle hadtörténeti könyvekben is. Nekem azért különösen élvezetesek, mert elmesélve hallottam őket, és igy valahogy sokkal emberibb lett az élmény...)
Lényeg a lényeg, végre rádöbbentem, mi ez a nagy felhajtás Gettysburg körül. Nekünk ezt soha nem mondták el a történelemórán - az amcsik lelkébe meg úgy bele van ágyazódva, mint nekünk Dobó István meg az egri csillagok. Egy biztos, most egy életre megjegyeztem a csata dátumát.
Ha hazamegyek, ez is bekerül a történelemórai mesemondó programba. Csupa nagybetűvel.
(Carol 7 ükapja az északi oldalon harcolt, egy a délieknél...)