A gyönyörű, balzsamos tavaszi éjszakában találkoztunk, a szkunk meg én.
(Haha, egy újabb egysoros a Trinity életéből)
(Szkunk fehér volt, fekete hassal, és pici méretéhez képest meglehetősen zajos; a lehullott levek között turkált elemózsia után. Közelebb akartam óvakodni miközben olvadoztam a gyönyörűségtől, de figyelmeztetve lettem, hogy távolról is eltalál... igy aztán mindketten elballagtunk a magunk dolgára.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése