A vasárnap reggeli keynote előadó nem más volt, mint a mi saját Lee-Ellen Marvin barátosnénk a levelezőlistáról. A beszéd cime pedig Storm Fool volt (szó szerint viharbolond, de én inkább úgy forditanám, hogy bolond a viharban): azok után az indián mesemondók után nevezte el, akiknek elsődleges feladata volt a téli hónapokban vadásztábortól vadászátborig vándorolni a zord időjárásban és hozni-vinni a legfontosabb hireket (vagyis egyszerre töltötték be a tévé, a rádió, az internet és az iwiw szerepét... és azért hivták őket viharbolondnak, mert egyszercsak előbukkantak a hóból és a ködből...). Arról beszélt, hogyan alakulnak ki a történetek a jelen kor eseményeiből és a történelemből, és hogy miért van még mindig fontos szerepe az élőszónak a hirek közvetitésében akkor is, ha van tévé, rádió és internet. Nagyon tanulságos kis előadás volt; azt hiszem mindenki úgy jött ki a teremből, hogy egy kicsit büszke volt és egy kicsit storm fool-nak érezte magát...
Megkezdődtek a műhelyek; első körben Karen Glass csoportjához csatlakoztam, aki arra tanitott minket, hogyan kell történelmi eseményeket mesélhető szösszenetté komponálni (és demonstrálta is, eléggé lenyűgözően). És nem csak osztotta az észt: rávett minket is, hogy válasszunk egy történelmi eseményt, és dolgozzunk az ötlettel egy kicsit; párokban beszélgettünk és ötleteltünk, és néhány egész érdekes dolgot tanultam az egész folyamatról, amik majd nagyon hasznosak lesznek, ha mesemprogramot állitok össze történelemórákhoz (többek között rávett minket, hogy a félkész történetet állitsuk fejre és nézzük meg az ellenkező oldalról is - igy sikerült szert tennem egy mesemagra - tatárjárás tatár szemszögből...)
Egy kellemes ebédelés után pedig már nem is volt más hátra, mint belecsapni a lecsóba, és megkoronázni az egész hétvégét - elérkezett a saját előadásom ideje...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése