Bősz és lelkes monitorkodásunk következő áldozata Bill Harley volt. Ő inkább zenész, mint mesemondó, vagy leginkább mind a kettő. Műsorát egy pályázat eredményhirdetésével kezdte: a honlapjára olyan cimeket gyűjtött, amikhez dalt kéne irni, és a győztest meg is irta, meg is zenésitette. A mű cime: Barbie's Head is Missing. Dőltünk a röhögéstől.
Ő jobban járt a jeltolmáccsal, meg a jeltolmács is jobban járt vele. Az utóbbi nagydarab, jópofa fickó volt, aki hozzátette a maga kis játékait a sztorihoz - jó volt őket együtt látni a szinpadon. A sztori maga Bill gyerekkoráról szólt, és hogy "hogyan mentette meg a rádió az életét" - ugyanis kis hiján kitagadta a család, mert minden éjszaka hintázott az ágyon álmában, amig valakinek eszébe nem jutott rádiót adni neki, hogy meséket meg zenét hallgasson elalvás előtt meg alatt... Eléggé vicces történet volt, nevettünk is jó sokat. Nem maga a sztori volt a lényeg, inkább az előadásmód. Meg a zenék, amiket közbeiktatott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése